A leszokás a cigiről persze egyértelműen pozitív dolog, csakhát míg az ember nekidurálja magát, addig lelkierőt vesz, meg elolvas szakirodalmat.
Így írnak általában a leszokásról.
„A teljesítőképesség javulása már egy-két hét után észrevehető. Jobb lesz a közérzet, a szájíz, megszűnik a haj és a ruha bagószaga, kifehérednek a fogak, és a lakásból eltűnik a savanyú füstszag. Az egészségi ártalmak közül leghamarabb a szívbetegség veszélye csökken: egy évvel a dohányzás abbahagyása után felére esik az infarktus-halálozás. A daganatos betegségek kockázatának mérséklődéséhez hosszabb idő, több év kell, de nem növekszik tovább a megbetegedés veszélye.”
Ezt meg elfelejtik hozzátenni:
„A dohányzás megvonási tünetei különbözőek lehetnek, ezek közé tartoznak a gyakori éjszakai felébredések, a szédülés. Általában két héten belül a koncentrálóképesség csökkenése, négy héten belül ingerlékenység, agresszió, nyugtalanság és depresszió, két-három hónap múlva pedig az étvágy jelentős növekedése és kínzó éhségérzet a jellemző. A súlygyarapodással mindenkinek számolnia kell, aki le akar szokni a dohányzásról, de ez átlagosan csak 3-4 kilogram pluszt jelent. Ez semmiképpen ne legyen elriasztó adat, hiszen a tüdő funkciók javulása miatt a mozgás könnyebben megy majd, és a 3-4 kg könnyen ledolgozható vagy enyhe kalória megszorítással leadható.”
Ezer és még egy ok az örömre
Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy borzasztóan elegem van a szürke és kopár téli napokból! Az életkedvem egyenes arányban nő a napsütéses órák számával, türelmetlenül várom hogy állandósuljon a tavaszi hangulatom. Szinte automatikusan mozognak az...