Ma járt a cégnél a nyári Mikulás.
Délután fél hatkor hozott 4 adag hatalmas sushi-tálat.
Fél óra alatt betermeltük, ezalatt Béla a japán történeteit mesélte.
Egy kész rejtély, misztikum az egész, mivel egyikünk sem rendelte. Szerény véleményem szerint, a főnökünk volt oly kedves, de Béla szerint ez kevéssé valószínű.
Most tele vagyok, de nagyon és rá szeretnék gyújtani…de nem teszem. Inkább hányok.
Mindenesetre: I love sushi.
Elvegyülsz vagy egyedivé válsz?
Bármit választasz, a divatot választod 🙂 Középiskolás elsős voltam, amikor először láttam a Hair című musicalt filmen. Azonnal hippi akartam lenni, megtanultam az összes dalt angolul, összeválogattam az ehhez szükséges ruhatárat, bebatikoltam a háztartás összes...