Ma járt a cégnél a nyári Mikulás.
Délután fél hatkor hozott 4 adag hatalmas sushi-tálat.
Fél óra alatt betermeltük, ezalatt Béla a japán történeteit mesélte.
Egy kész rejtély, misztikum az egész, mivel egyikünk sem rendelte. Szerény véleményem szerint, a főnökünk volt oly kedves, de Béla szerint ez kevéssé valószínű.
Most tele vagyok, de nagyon és rá szeretnék gyújtani…de nem teszem. Inkább hányok.
Mindenesetre: I love sushi.
Akinek van mit megköszönni
Közeleg az év vége, a ballagások, pedagógusnap és már érkeznek az első megrendelések hozzám azoktól, akik a kedvenc tanárok munkáját szeretnék megköszönni egy emlékezetes ékszerrel. Ilyenkor nekem is eszembe jutnak azok az oktatók, akik segítettek...