Új szóval gyarapodtam: bucni.

Kutatási ajánlatot kell arra írnom, van-e igény a jó minőségű, magyar bucnira. Mert a törökök meg a kínaiak, ahogy eluralják a textilipart, úgy dominálnak a bucni-iparban is. És ráadásul a hülye multik az anyaországból hozzák a saját bucnijukat, nem törődve azzal, hogy az évszázados múltra visszatekintő magyar bucni-ipar ebbe belerokkan. Mindez persze azzal is tetéződik, hogy a “mai fiataloknak” nincs igényük jó minőségű magyar bucnira; jó nekik a szar műanyag is, ha egyáltalán bucniban gondolkodnak. De ma már kevesen gondolnak a bucnikra; az olyan avíttos, itt van helyette a patent, a tépőzár, a zippzár meg a sima gomb. A magyar bucni-ipar, amely egyébként három, max. négyszereplős, meg dögöljön meg ott ahol van.

Szóval arról kell kutatást csinálni, hogy hova tűnt/tűnik a magyar kisipar, ki fogja eltartani (a bucni-ágazatot).

A bucni amúgy a szövettel behúzott gomb – pl női ruhákon, kanapékon – alapjául szolgáló, fülecskével ellátott korong alakú fémdarabka.