Holnap megyek egy újabb felvételire; tudományosra. Néha elgondolkodom, hogy tényleg akarom-e, és a faszé’ kell ez nekem. Ilyenkor a legkisebb késztetést sem érzek arra, hogy a kis hülye internetezők lelkivilágát kutassam. Pár napja viszont úgy gondoltam, hogy csak ennek van értelme. Tudom, hogy két nap múlva megint ezt fogom gondolni. Négy nap múlva meg üvegezős vállalkozáson fogom törni a fejem és azon, hogyan mentsem meg Szilvi boltját a csődtől.

Egyszer részt vennék egy személyiségcsere-programban. Persze csak ideiglenes cseréről lehetne szó. Nem akarnék magamtól megszabadulni, egyáltalán nem, csak kiváncsi vagyok arra, hogy mások hogyan élnek meg dolgokat. Meg olykor borzalmasan unom a saját nyivákolásomat. (Ugye-ugye, csak egyetlenegy személy van a Földön, aki nem unja. Anya csak egy van.)