Tisztára kótyagos most a fejem: megittam fél liter fröccsöt. Magamhoz képest rengeteget iszom: egy héten kétszer is előfordul, hogy borozok. Míg pár évvel ezelőtt valóságos mutatvány volt, ha megittam egy pohár bort.

Teljesen meglepő – és szörnyen entellektuel -, de a hétvégén Nietzsche szólított meg, valamint Jeanne Moreau.
N. csak áttételesen; egy tankönyvben olvastam róla és a történelmietlenségről: …Cselekvésre csak akkor válik bátorrá az ember, ha nem érzi, hogy ő csak egy kis pont a történelem hatalmas folyamában. Magyarán: ha képes felejteni…..”A múltat el kell felejteni, hogy ne váljék a jelen sírásójává.”
Amúgy valami hasonlót pedzegetett nekem Danika is, amikor hat évvel ezelőtt próbált lelket önteni belém. Akkor sikerült.
És Moreau eképp a múlt heti Mancsban: „Ha egy szerelmi affér nem megy jól, vagy az ember elválik, azt mondja, oké, ennek vége, és most újrakezdem az életem. Semmit sem kezdesz újra. Vagy ha elhiteted magaddal, hogy mindent újrakezdesz, akkor nagy bajban vagy. Csak folytatjuk az életet. Ez a lényeg. Menj tovább.”