Érdekes, hogy pont most vannak nyomasztó visszatérő álmaim, amikor eléggé jól érzem magam.

Eddig kétszer volt ilyen korszak, mindkettő legalább 10 évvel ezelőtt. Az egyik visszatérő nyomasztó álom – ez volt az első ciklus – az volt, hogy egy zselés közegben akarok futni (sőt, néha menekülök), de természetesen nem megy; nagyon lassan és körülményesen haladok. Ez volt a tehetetlen-nyomasztás. (Azt hiszem ez a fajta álom másoknál is előfordul, viszonylag gyakran.)
A második ciklusra inkább az úristen-elveszek-nyomasztás a jellemző: sokszor álmodtam, hogy valamilyen alacsony gravitációjú helyen vagyok, vagy rugós cipőm van és nem tudok ezeken az erőkön uralkodni, amitől ha lépek, akkor felrepülök az égbe. Borzasztóan rettegtem mindig, hogy kiszállok az űrbe és elvesztem a lábam alól a talajt. Persze mindig visszaszálltam a földre, de minden egyes lépésnél megismétlődött a rettegés, mert arra gonodltam, hogy ‘Nade akkor majd most fogok kiszállni az űrbe!’. Egyszer már álmodtam ezt úgyis, hogy kevéssé rettegtem, de rettegés nélküli rugós cipőset még sosem.