Egy k.nagy pók van a falamon. A teste fél centi, de a mellső lába legalább öt. És ez most nem álom. Abban reménykedek, hogy mire lefekszem, odébb megy. Mér’ jön ide az összes pók?
Kimerítő dolog az álomfejtegetés. Főleg, hogy utána nem tudok aludni. Viszont jönnek vissza az emlékek a békákról, akváriumról, bolhákról a hűtőben. És persze sokat segít, hogy megtaláltam a régi naplóimat. Abban minden benne van, csak el kellett volna olvasom pár évvel ezelőtt; a mostani fejemmel. De ez ugyebár nem lehetséges. Nem lehet megspórolni a dolgokat, bármennyire is szeretném. De amúgy meg jobban belegondolva, nem is lenne jó megspórolni “a dolgokat”, mert akkor a vége (if that exists at all) nem tudna igazán jó lenni.
****
Újabb gyöngyszemet találtam. The Idan Raichel Project: Im telech.
Mostanában sokat hallgatom ezt.