– Most próbáld meg háttal! Intuícióból. Elvégre nő vagy.
Hát jó, mondtam. Felnéztem a 20 centis résre nyitott tetőtéri ablakra, megfordultam és dobtam. Mandinerből kirepült az almacsutka. Elcsodálkoztam; ez működik. Tényleg nő vagyok.
A Mátrában kavirnyáltunk Jucóval és még négy másik Judittal + sok nem-Judittal két napot és egy csillagos éjszakát. Volt minden: Göncöl-szekér, hegymászás, klasszik őszi avar-rugdosás és dobálás, Márton napi borkostólás és lúdevés, almacsutka-hajigálás, nagy mennyiségű meggyes-mézes-ágyas pálinka, beszélgetés a kaki-szexről (jó, csak érintőlegesen), és természetesen a Kékestető, bónuszként pedig egy klasszik sielős hóvihar lefele.
Szabadság volt, igazi, csak úgy lenni, sétálni, mászni, röhögni.
A legjobb pihenés.
A hóviharban lefele pedig – igazából korábban, de akkor a leginkább – arról ábrándoztam, hogy milyen jó lesz majd valami finom fürdőolajos vízben áztatni magam otthon. Így teljes túrafelszerelésben a Mamutba mentem: a Douglas polcain téli bakancsban, sáros-szétázott farmerben, sídzsekiben, polársapiban és hátizsákkal turkáltam. Finom fürdőolajat nem, de újabb parfümöt azt találtam.
Epilóg: Végül finom verbena-illatú fürdővízben ejtőztem.