Nihil van, ahogy ez a nagy projekteket követően lenni szokott.

Nagyon jól sikerült a WAMP, a vasárnapi keresetemet rögtön el is költöttem Ipeknél egy táskára, valamint vettem még egy liliomos kitűzőt. Hét óra körül elhagytam a porondot, hazamentem, és beállt a csend és az üresség. Már nem volt mire készülni, nem volt mire rakosgatni, rendszerezni, leltározni a gyöngyöket. Csak a “Na, most akkor mi van?” volt.

Ráadásul most – másfél év után – először zavart, hogy nem vár itthon senki. Pedig olyan jó lett volna valakinek elmesélni a két nap történéseit, ha valaki figyelmesen hallgat, ha valaki büszke rám (magamon kívül), ha valaki csinál nekem sonkás szendvicset, és később velem punnyad. Barátnők kérdezgettek telefonon, emilben és skype-on, ami nagyon jól esett…de sajnos nem ugyanaz, mint a személyes, támogató jelenlét.
Tegnap este igazán rossz kedvem volt. Ma is csak 0,1 ponttal jobb.
És mindennek tetejébe mégsem úsztam meg az aktuális megfázós betegséget.