Sokat gondolok Sdw-re. Régóta ismertem, noha sosem voltunk jóba – persze rosszban sem -, inkább olyan kellemes ismerősi kapcsolat volt. Sok-sok évvel ezelőtt néha találkoztunk bulikban, aztán eltűnt. Később összefutottam vele egy villamosmegállóban, de alig ismertem meg, mert saját maga kétszerese volt. Akkor hallottam, hogy beteg. Aztán sokáig nem futottam össze vele sehol. Később elkezdett kommentelni itt: mindig aranyos és bátorító dolgokat. Aztán tavaly előtt egy kutatáshoz segéderőt kerestem, ő jött. Fél évvel ezelőtt segített a logóm összerakásában, majd hiányolta a férfi-ékszereket a kínálatból. Egy nyári séta alkalmával pedig türelemsen tűrte, ahogy portért próbálok fényképezni róla.
Számomra olyan volt, akire jó volt gondolni és örültem, hogy a világban van. Nem szeretem, hogy eltűnnek ezek az emberek.

Mindezzel egyidőben Szomszédasszony hívott: egy barátnőjének hirtelen – három hónap alatt – meghalt rákban a barátja, és nem tudja hogyan segítsen barátnőjének, adjak tanácsot. Szakértő lettem.
Igyekeztem mindent elmondani, hogy akkor nekem mi segített, mi esett volna jól és mit csináltam tutira rosszul. Eközben pedig újra tolultak fel az emlékek, az első és legerősebb: a májkómáé. Ez nem sima kóma. A máj már nem tudja ellátni a méregtelenítő funkcióját, így a méreganyagok szétterjednek a szervezetben, lassan megbénítva mindent. Soma ott feküdt eszméletlenül, s közben rángatózott, csak a szeme fehérje látszott, már nem ő volt, hanem egy leépült test a halál szélén.

Sokszor próbálok emlékezni a szép és örömtelni dolgokra, de ez az esetek többségében elnyom mindent.

****
A legérdekesebb pedig az, hogy miközben ezek foglalkoztattak az elmúlt pár napban, másvalami is kezdett formát ölteni: rájöttem, hogy szerintem mi a szeretet (szerelem?). Egy csillogószemű, könnyű, lebegő érzés (no gyomorgörcs és csimpaszkodás!) annak tudatában, hogy a legbénább orrtúrással és parákkal együtt is elfogadják, and vica versa.

Egyszer Galád azt mondta: „..azért szeretlek, mert nem ítélsz meg.” Ez egy nagyon fontos dolog.

Lehet, hogy ez most így karácsonykor kissé patetikusra és közhelyesre sikerült, dehát ez van.

Boldog Mindenfélét!
(via Alicia Bock)