Különleges kérést kaptam nemrég: egy kedves megrendelőm egy köves gyűrűt kért, melybe rejtsük el néhai kutyájának egy szőrszálát. Őszintén szólva először picit meglepődtem, picit bizarrnak éreztem ezt a kérést. Aztán felrémlett, mintha anno, az OKJ-s képzésen hallottam volna szaktörténet órán: száz-kétszáz évvel ezelőtt visznylag népszerűek voltak a gyászgyűrűként ismert gyűrűk, melybe általában a halott nevét, és halálának dátumát vésték, később még a (fény)képe is belekerült, néha pedig az elhunyt szőrszála (általában haja). A gyászgyűrűk a 14. századtól kezdve terjedtek el, majd 19. század végefelé szépen kimúltak a használatból, noha a két világháború között Amerikában még pár évtizedre visszatértek.
A gyászgyűrűk ideje általánosságban véve lejárt, ám úgy tűnik néha-néha valakinél még felrémlik, és visszatér egy elhunyt kutyus emlékére.