Mindig történnek kis dolgok, amire sokáig emlékszem, de igazából nem tudom hova rakni őket.

Mártírok útja, szemerkélő, szürke csütörtök délután. Egy kopaszodó, kissé pocakos pasi a fülemhez hajolt. “Amatőr fotózáshoz keresek modelleket. Érdekli?” “Nem.” “Megkérdezhetem, hogy miért nem?” “Csak.” “Jó válasz” – felelte és gyorsan lekopott. Rövid közjáték arról, hogy hogyan nem lesz az emberből amatőr aktmodell.



Aztán vannak dolgok, melyekre egyáltalán nem emlékszem, pedig kellene és szeretnék. Kitörlődött a memóriámból a 1997-2000 közti időszak nagy része. Részben pszichológiai önvédelem, részben nem tudom. Most már képes lennék emlékezni, de nem megy.