Úgy döntöttem, hogy ma évértékelőt tartok, míg szárad a padló és amíg szól a takarító-playlist.

Január
A szakítás után lánykéréssel és nagy veszekedéssel indult az év. Folytatódott egy hiretelen jött munkahelyváltoztatási felhívással és lakáskereséssel. Igyekeztem nem belegondolni a „állást és lakást keresek” wiwes körlevelem mélységébe. Megnéztem 30 egész jó és nagyon rémes lakást vegyesen.

Február
Találtam lakást és állást, valamint kiderült, hogy léteznek nagyon segítőkész emberek a világban. Ebben a hónapban történt az is, hogy az ösztöndíj kapcsán összeszedtem magam, és az illetékesnek elmondtam minden aggályomat; majd az egész nagyon pozitív kicsengéssel végződött.

Így találtam meg őt.

Március
Elkezdtem az munkát és már az elején éreztem, hogy ez jó, hogy máshogy is lehet munkahelyhez viszonyulni, hogy lassan felenged bennem a szorítás. A hónap közepén kiugrottunk Bécsbe és egy szuper napot töltöttünk munk-ával és vásárlással. Emellett lázasan folyt a lakástervezés; fél minimálbért költöttem külföldi lakberendezési újságokra.

A letisztult terv.

Április

Festés, csempézés, konyha-tervezés, csempe, matrac, függönyök, wc-ülőke, ajtó, üvegezés, foganytúk, lámpák. Lakásfelszerelések beszerezése – ez uralkodott mindenen, még az álmaimon is. Közben volt egy OGY választás is, ami nem töltött el maradéktalan lelkesedéssel; valamint konstatáltam, hogy pont négy éve gyártok láncokat.

Május

Nagyon sűrű hónap volt. Előadással és egy, a semmiből jött szerelmes levéllel kezdődött, melyek egy idő után személyeskedő-bántó levelekbe csaptak át. Majd elkezdődött egy kutatás, amiből egy hónap alatt annyit tanultam, mint két év alatt az egyetemen. Ezután tanúja voltam annak, hogy Beresz és Bandi – meglepett és visszafojtott röhögés közepette – meggyújtják az örök hűség lángját, majd Beresz megdob egy csokorral, később pedig az este folyamán beszédet mondok és ő átölel.

Párocska és csokrocska.

Egy héttel később ki – és egyúttal beköltöztem. Első – majd sok – estét töltöttem első önálló lakásomban. A költözködés nagyon megviselt – Sanyi nélkül nem is ment volna-; és talán ezért – vagy ki tudja miért – megszabadítottam magam egy előző-előző kapcsolat ballasztjaitól.

Ilyen lett.

Június

Rákattantam a melltartókra; nagybevásárlást tartottam, boltokba próbálni jártam. Egyfajta „mit is szeretek valójában” túraként fogtam fel egy idővel. Emellett ismét sokat sírtam drámázás közben. De ez már nem az önsajnálós fajta sírás volt pusztán, hanem egyfajta tisztuló-konstruktív sírás. Közben megszűnt egy újság, viszont nyertem két kilim-párnát.

Július

Leadtam a cikket, és azonnal rájöttem, hogy mennyire unom én ezt az online randizgatást. Ebben a hónapban még terméket is fejlesztettem, lett egy biciklim, valamint szerveztem magamnak egy nyaralást lecsóval és verandán alvással.

Paprikás krumpli és sütemény.

Augusztus-Szeptember

Érzelmi vihar és zűrzavar; egy majdnem – renessaince. Talán jobb is, hogy csak majdnem, noha újabb önemésztés és mélypont követte. Ugyanakkor már látszottak a gyógyulás jelei: az emésztés csak egy-két hétig tartott. Közben pedig közéleti kiakadás és csömör Kossuth-téri látogatással.

Október-November

Az önemésztésnek egy polc vetett véget, így eljött a következő fázis: jelen helyzet elfogadása és berendezése, megszokása, pánikokkal tarkítva (mi lesz velem kérdéskörben). A pánikok számának csökkenése és az ezzel párhuzamosan éledező „örülj annak, ami van” életérzés egy fantasztikus párizsi kirándulásba manifesztálódott. Történt még egy újabb üzletfejlesztés is: az ékszerlevél elindítása és 23-n pedig a tankok előtt jártunk: ijesztő volt a tudat.

December

Eltekintve egy nagy rágörcsöléstől, ez a hónap az összes rossz hónap tökéletes ellenétete volt: minden, ami történt valahogy jó volt, éreztem, hogy vidáman nézek a világba, hogy csupa jó dolog történik. Valószínűleg tényleg jó dolgok történtek, de én még inkább azoknak láttam, mivel eleve pozitívabban viszonyulok mindenhez. Féltem a karácsonytól és mégis: életem egyik legjobbja volt. A hónapot egy meglehetősen nagy meglepetés koronázta, aminek a térképre helyezése még zajlik, átnyúlik 2007-re.

Hanukarácsonyi hangulat.

Az értékelés
Nehezen és szomorúan indult az év, nagyon mély völgyek voltak benne. Ennyire hektikus – történésileg és lelkileg egyaránt – évem még sose volt, ugyanakkor azt is gondolom, hogy ennyire tanulságos és produktív se. Noha nehezen éltem a történéseket, úgy érzem, hogy nagyon-nagyon sokat tanultam, és picivel biztosabban érzem magam a világban, mint egy évvel ezelőtt. Nem áltatom magam azzal, hogy nem lesznek a jövőben pánikok és görcsök; de talán jobban tudom őket kezelni.
A legfontosabb, amit tanultam, hogy muszáj szembenézni dolgokkal, nincs más választás. (Vagyis persze mindig van, például dughatom a fejem nagyon mélyen a homokba, de akkor ne csodálkozzak azon, ha altatóval alszom.) Ez persze nem egy sétakocsikázás, de legalább most már nem félek attól, hogy olyat találok, amit nem szeretnék.