Tavaly ezzel fejeztem be az évértékelőt “Összességében most úgy érzem magam, mint egy pillangó, aki éppenhogy elhagyta a báb állapotát. Azt olvastam pár napja, hogy a Kecske éve jön, ami tele valóra váltható kreatív lehetségekkel – amennyiben az ember képes bízni magában és saját magát képviselni. Úgy legyen. Úgy érzem, 2015 a növekedés időszaka lesz, hiszen egy fiatal pillangónak nőnie kell.”

Csodálatos és intenzív év volt: ez alatt az egy év alatt nagyon sok minden történt, mely történésektől megerősödtem.  Sok-sok évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy két Judit létezik: az egyik bent él bezárva, a másik pedig kint, és a kettő nem azonos. A tavaly elindul folyamat eredményképp a két Juditok közeledtek egymáshoz, és mostanra úgy tűnik, hogy lassan-lassan összeérnek. Ahogy apukám pár évvel ezelőtt mondta: nincs két élet, csak egy. Ez volt a felcsigázó bevezető, a rövid angol nyelvű összefoglaló után lássuk, hogyan alakult ez az év részleteiben.

Summary of 2015: a short English version

As usual I worked a lot throughout the year: I launched new animal jewelry in the Noah’s Arc collection, I had exciting partnerships and I was working hard with my silver works, making some really interesting and challenging custom orders. I became 40, and I had an amazing suprise party organised by my friends. I travelled to Rome and to Berlin, I danced a lot of tango (bought my first pair of proper tango shoes), and I had some really fun creative adventures with my friends.

Yet, the most important part happened inside of course: I think this was the most important year for me since I rebooted my life 10 yrs ago. I spent 2 or 3 lifechanging and magical moments in one of the sidechapels of St. Peter Cathedral (where I did not even wanted to go in), when all of a sudden a huge feeling of gratefullness hit me. Afterwards I felt so much more relaxed and stable, and it is in still effect. Later on I found this TED-talk about vulnerability by Brene Brown on facebook by accident, and it did change the way I see and handle relationships. (I bought her book as well.) I realized that if I open up myself, my soul than others do that as a reflection…. and I am not going to be eaten by a wolf or anybody. And the biggest change is, that the two Judits – one living outside, and one living inside – step by step, started to merge and I am immensely thankful for this for the tango and for the Contact-Impro Tango. (My father always said, that there are no two lives, only one.) 

Január
A szokásos lencseparti-tervszövögetés-somaalapítvány hármassal kezdődött az év, majd a hónap közepén egy hirtelen ötlettől vezérelve egy ezüst férfi karkötő ötlete pattant ki a fejemből egy születésnap alkalmára. Ezzel egyidőben ismét nekiveselkedtem / tünk az új website + webshop kérdéskörnek, valamint közvélemény-kutatást tartottam arról, hogy milyen állatokkal bővüljön Noé Bárkája kollekcióm. Szintén ekkor történt, hogy elszántam magam: (majdnem) minden péntek ezüstpéntek, azaz heti egy napot az ezüst munkáknak szánok az Ékezet Galériában, majd kicsit visszatértem az írás világába a tangós élményeimmel, gondolataimmal. A hónap végefelé megjelent egy rövid filmecske rólam, majd elvonultunk Tatára egy egészen elképesztően fantasztikus tangós hétvégére, ahol átadásra került életem első ezüst férfiékszere. Szintén ebben a hónapban alakult meg először a “tangókukac”, mely fantasztikus, univerzális egység-érzéssel töltött el.

Február
Rögtön egy szuperul sikeredett, gyerekeknek szóló ehető ékszer workshoppal indult a hónap, amit a hónap közepén fiúknak szóló Valentin napi workshop követett. Debütáltak az Illaberek c. darabhoz készített ékszerek a Katona József színház boltjában, majd intenzíven hangolódtam a tavaszra. Jártam tangós workshopon (ahova két ballábas cipőt vittem véletlenül), lett új segítségem a boltban, és a hónap végén palántáztunk, majd leejtettem és eltörtem a kisebbik fényképezőgépemet, s ennek sorsfordító hatása lett. Szintén ebben a hónaban döntöttem el: kerül, amibe kerül és hagyom magam vezetni, megpróbálom feladni a kontrollt.

Március
A hónap a törött fényképezőgép okozta nagy változással kezdődött: 15 év után búcsút mondtam a sima mobiltelefonoknak (és egyúttal a Nokiának), és okostelefonra váltottam. Ezután újra beindult az alterkokárda-biznisz, amely idén a nemzeti tollazatú tyúkkal egészült ki, majd a hónap idusán -életemben nem volt még ennyire vidám március 15-öm – mi lettünk a Nemzeti Integetők. Közben elkészült egy családi fa ezüst medál egy édesanyának, valamint plüsskutyából nyaklánc. Jártam vendégségben Bardócz Évinél és a hónap végén tudatosult bennem, hogy már nem vagyok mai tyúk:  elkezdődött a 20. érettségi találkozó szervezése, és igyekeztem megemészteni a tényt, hogy ősszel 40 éves leszek.

Április
Nagyon megtisztelő megjelenéssel indult a hónap: én lettem a Forbes “small and sweet” rovatának szereplője, majd vietnámi levest csináltam a Széder estére. Ezt követően teret adtam fotózási szenvedélyemnek és elindult az instagramom, majd egy felettéb üdítő Apacuka kerámia workshopon vettem részt. A lakásom tavalyra tervezett befejező-csinosítását végre megejtettem Tilka kábelek vásárlásával, és az új lámpák felszerelésével, majd mikor húgom szülinapi ajándékát – egy iphone-t – a kezembe vettem, akkor elvesztem, és 4 évnyi ellenállás tört meg bennem. Rájöttem, hogy én iphone-t szeretnék, semmi mást: ez enyhítheti az idő múlása felett érzett aggodalmamat. Április végefelé debütáltak Noé Bárkájának új lakói, a bálnák és az unikornisok, majd a hónap végére úgy éreztem, hogy végtelenül fáradt vagyok, levegőre, változásra, agyradírra van szükségem:a változtatás egy tangószünettel kezdődött.

Május
Május elsején esőben kirándulni aranyat ér, s valóban: a hónap elején két remek ötlet is született az áprilisban jelentkező kiégési jelek kezelésére. Instant megoldásnak egy hónap végi berlini utazás biznyult, míg a hosszabb távú megoldást egy reggeli beszélgetés adta: menjünk együtt Rómába, 10 napra! A két útnak már gondolata is enyhítette a fásultságomat, így újult erővel vetettem bele magam a Noé Bárkája kollekció debütálásába, WAMP-os tervezők bolhapiacába, és megünnepeltük a Paloma egyéves születésnapját. Mindeközben biciklis-fotós fiúkarkötő is készült, valamint egy nagyon különleges kocka formájú eljegyzési gyűrűpár. A tangószünet közben azért megvásároltam életem első igazi tangócipőjét, majd egy szép pénteki napon elvonatoztam Berlinbe öt svéd és húsz üveg sör társaságában. A berlini út fantasztikusan inspirálónak bizonyult számos szempontból: többek közt (újra) rájöttem, hogy az őrizgetett tüskék engem mérgeznek és ezáltal a kapcsolataimat, úgyhogy gyorsan ki is húztam az épp aktuálisat, melynek felszabadító és hosszan tartó hatása lett. A hónapot egy spontán, ám annál viccesebb pasikarkötős fotózás zárta.

Június
A tenger-elvonási tüneteim új, A Tenger nevet viselő ezüst medálban nyilvánult meg a hó elején, és intenzíven tervezgettük a római utunkat. Leugrottam a kisoroszi Duna-partra, majd később Siófokon táncoltunk egy nagyot. Később idézetes és gitáros ékszerek debütáltak a Rájátszással együttműködve, valamint rájöttem, hogy nincs kedvem írni, s így megkezdődött a blogszünet. Ezzel párhuzamosan lassan derengeni kezdett: az elfojtásnak, racionalizálásnak az égvilágon semmi értelme, csak magammal szúrok ki, úgyhogy elindult a csendes forradalmam, aminek az “irracionális az új racionális” nevet adtam magamban.

Július
A hónap elején elutaztunk Rómába 10 napra, ami igazi NAGY útnak bizonyult. Mivel az év egyik legfontosabb élményéről nem tudtam írni akkor, ezért ezt most teszem meg. Nemcsak maga a város és a fák nyűgöztek le, hanem felszabadító volt valakivel úgy utazni, hogy együtt és külön is nagyon jól tudunk lenni. A csúcspont a Szent Péter katedrálisban ért, egy kicsi oldalkápolnában (ahova be sem akartam menni, mondván, hogy nem is vagyok keresztény, mit csináljak én ott a sok imádkozó közt), ahol a padsorban ülve, a fenti ablakot bámulva egyszercsak, a semmiből jőve olyan mély hála érzés fogott el, amit még soha sehol nem éreztem. Könnyűnek és boldognak éreztem magam, és hálás voltam azért, hogy akkor és ott lehetek, hogy az lehetek, aki, és úgy általában hálás voltam az életemért, mindenért. Csodálatos volt, és később azt éreztem, hogy a bennem zsizsegő lény nagyrészt lenyugodott. (Római képeket itt lehet nézegetni.) Hazaérkezvén befejeztem gyorsan két, különböző féle Tenger gyűrűt, majd megünnepeltük, hogy húgom tanácsadó pszichológussá vált, valamint intenzíven készülődtem a Szigetre, közös árusításra.

Augusztus
A hónap egy hirtelen jött éjjeli kiruccanással, és az érdi emelkedőn látott napfelkeltével kezdődött, majd Noé Bárkájának lakói egy hetet töltöttek a Szigeten, egy faházban. Időközben elkészült az első anya-lánya ezüst gyűrű,
meghívtak a Projekt Showroomba, és kiderült: már nem bírom az éjszakai rövidezést. Instagramon keresztül talált meg egy olasz blogger, majd sor került a 20. érettségi találkozónkra is, ahol egy igazán jót beszélgettem valakivel. Az inspiráló beszélgetést egy méginspirálóbb és meghatározó tánc (tangó) követte. A hónap végére egy hosszú ideje bennem érlelődő ezüst ékszer is elkészült, ami az Ölelés címet kapta.

Szeptember
Az első héten beszippantott a menekült-ügy és ételt/ruhát vittem, vittünk a kijelölt helyekre; közben közvélemény-kutattam, hogy milyen állatok kerüljenek fel Noé Bárkájára. Szintén ekkor történt, hogy a szemem elé került egy TED-előadás videója, ami nagy szemléletbeli változást hozott számomra, miszerint a nyitás nyitást indukál, s amely mind a mai napig tart. Később Jásdon sziklát másztunk és szív alakú fát fotóztam, majd elkészült egy újabb Családi Fa ékszer ezúttal karkötőként, és két évnyi érlelődés után a Csillagnéző Család is ezüstben, elsőként gyűrű formátumban. A hónap vége sűrűre sikeredett: cowboy táncot adtunk elő a győri tangótáborban, majd bő egy éves folyamat végeredményeként elindult az új weboldalam saját webshoppal. A hónap záróakkordjaként falat festettünk: fantasztikus élmény volt a semmiből közösen létre hozni egy szobát. 

Október
A hónap elején hivatalosan is elindult a saját webshopom, valamint megjelentek az első lajhárok Noé Bárkáján. Október 9-én pedig kezdetét vette az egész hétvégés fesztiválsorozat, melynek során betöltöttem 40. életévemet. Azon a bizonyos pénteki napon a meglepetéstől, a boldogságtól és a sok pozitív energiától sokkos állapotba kerültem: barátaim megszervezték, hogy életem különböző szakaszaihoz és részeihez tartozó emberek egyszerre és egy helyen ünnepeltek velem. Külön sokkot okozott az az elképesztő torta, amivel a tangós barátaim leptek meg, ami szintén
életemnek különböző darabkáit jelenítette meg marcipán formájában. A hónap további részében írtam egy posztot fiúknak arról, hogy hogyan érdemes elkezdeni az eljegyzési gyűrű vásárlását, majd utószülinapi ünneplésként leugrottunk Parádsasvárra egy nagyon pihentető és izgalmas hétvégére. Az október vége a gasztroélmények jegyében telt: a 23-i hétvégén töltött cukkinivirágot sütöttünk, majd elkezdtem megbarátkozni a csirkeszárnnyal. A hónap utolsó napján debütált az új őszi minta és Noé Bárkájának új lakói, valamint kacsintós töklámpást faragtunk.

November
Ahogy az megszokott, az évvégi pörgés a novemberrel indult: készültem a karácsonyra, hónap elején ellátogattam a Család-Barát magazinba, majd elkészült a Csillagnéző Család nyaklánc is. Szembetaláltam magam életem első aprócska gyémántjával egy szíves gyűrű-megrendelés kapcsán, az Ékszerek Éjszakáján ékszertúrát vezettem ötünknek, majd a hónap közepén véletlenül orrvérzésig mulattam. Mindeközben elajándékoztam a tévémet, s így egy lassan 40 éve tartó hagyomány tört meg: életemben először nincs ott tévé, ahol élek; ezt már az első pillanattól élveztem. Ezt követően egy fantasztikusan kreatív és szórakoztató mogyoró-festő est kerekedett ki  (melynek eredményéről még rövidfilm is született), majd 30 embernek tartottam workshopot a Nők Lapja szervezésében. Később fiúknak való kitűzőket fotóztunk. Debütált az Amnesty International számára készített kollekció, majd a hónap végén elautóztunk egy rendkívűl érdekes és tanulságos tangós hétvégére Berlinbe, amit egy prágai levezetés követett.

December
Szuper hangulatú tangós Mikulással kezdődött a hónap, melynek eredményeképp videóra került hármunk közös Mikulás-tánca. Beindult a WAMP-dömping, és egy kisebb tévedésnek köszönhetően megszülettek a mutáns unikornisok. Elkészült az “Elengedés” névre hallgató, nagyon izgalmas ezüst karkötő, valamint a Kibontakozás nevű, épp kinyíló rózsákat
formázó női karkötő. Ezután felkérést kaptam egy, az elmúlt hónapjaimat új megvilágításba helyező nyakláncra, amely nagyon mélyen elgondolkodtatott. Később sikerült beszereznem az áhított csillag alakú lámpát, majd elkészült az Anya és Lányai gyűrűszett. A karácsonyt finom vacsorával köszöntöttük, majd elkezdődött egyhetes remete-életem, melynek során újra – és átgondoltam kapcsolataimat, motivációimat és úgy általában viszonyomat a világhoz. Nehéz, de nagyon hasznos egy hét volt.

Értékelés
A nyitás / erősödés éve volt a tavalyi: a 2015. év elején megfogalmazott további nyitás valóban nyitás volt, ám nemcsak új gondolatokat, új attitűdöket, új embereket engedtem be, hanem én magam nyíltam meg és ki. Rájöttem: ha én nyitok, nyílok, akkor a környezetem is nyit. Igazából azt érzem, hogy a 10 évvel ezelőtti újraindítás (amikor 3 hónap alatt egyszerre szűnt meg a párkapcsolatom és a lakás, ahol éltem, valamint a munkám) óta ez az év volt a legkomolyabb “szoftverfrissítés”. Új megközelítések, új hozzáállások, új szemlélet járta és járja át a zsigereimet, ami néha ijesztő, néha felszabadító, de mindenképp nagyon jó. És ebben nagyon sokat köszönhetek a tangónak és a Contact-Impro Tangonak.

Szakmailag ismét nagyon sok izgalmas feladat és együttműködés talált meg. Élveztem a sok ezüst munkát, melyek révén egyre inkább érzem: a tárgyak alkotásában nekem inkább a történetmesélési irány fekszik, ahogy az ékszernek kialakul egy története, egy személyisége, ami kapcsolódik a viselőjéhez.

Magán vonalon nyugodtabb, stabilabb lettem részben a római élmények hatására, részben pedig azért, mert fantasztikusan inspiráló kapcsolatokat éltem meg, s ezekért nem lehetek elég hálás a Sorsnak. … noha úgy gondolom, hogy semmi sem történik véletlenül. Sokáig úgy éltem / érzékeltem, hogy van a szakmai világom, ami egyre teljesebb, nyíltabb, egyre szabadabb, és van a magánvilágom, amiben más vagyok. Az év során, és főleg az év végére úgy tűnik, hogy a kettő elkezd(ett) összeérni, ami további változásokat hoz magával.

Hogy mit érzek 2016-ra? Egyfelől úgy érzem magam, mint egy nagy bársonyosan sötétkék madár, ami most kezdi igazán kitárni szárnyait…s élvezni a repülést, s elfogadni, hogy ott van, ahol van. Őszintén szólva gőzöm sincs, hogy ez mit jelent, de jól esik bársonyosan sötétkék madárnak lenni. Másfelől valamiféle teremtő erőt érzékelek: hiába csinálok már 13 éve ékszereket nap, mint nap, ezt csak most kezdtem el érezni a zsigereimben. 2016 talán kiteljesedés és el/befogadás éve lesz, ki tudja. Az elengedésé mindenképp.