Most öt éve, hogy meghalt az anyukám. Sosem írtam róla, de most kikívánkozik.

A legfontosabb találkozás a Camino-n számomra a 64 éves ír hölgy volt, aki az utolsó együtt töltött napunkon elmesélte, hogy tízen voltak testvérek. Az anyukája tíz gyermeket szült és látott el a kertjükből minden nap! Felfoghatatlan számomra. Az ír hölgy olyan tisztelettel, szeretettel beszélt az anyukájáról, hogy összefacsarodott a szívem, és éreztem: szeretnék én is így beszélni az anyukámról egyszer.

Az ír hölgy nagyon bölcs is volt mindemellett. Azt mondta, hogy a szülők mindig az akkori legjobb tudásukat adják gyermekeiknek. Lehet, hogy idővel kiderül, hogy hibáztak, de akkor és ott a legjobb tudásuk szerint döntöttek. Ez a mondat sokat segített.

Sokszor veszekedtünk anyukámmal, sokszor voltam rá mérges, sokszor vádoltam még a halála után is. Sokszor mondják a szülők egy-egy vita, veszekedés közben, hogy “de én a legjobbat akarom neked“, a gyerekek meg legyintenek: “jah, persze, én tudom, hogy mit akarok, mi a jó nekem“. (Ha ezerszer nem hallottam ezt a mondatot, akkor egyszer sem.)

Még azon a napon is mérges voltam rá, amikor utoljára láttam. Nem tűnt fel, hogy ez a vége, itt a pont, pedig korábban már láttam a halál folyamatát. Csak zsörtölődtem belül, hogy már megint ez, meg megint az, miközben ő feladta a harcot.

Ideje megbocsájtani. Ideje tényleg elengedni, békével. Hiszen azért leszek felnőtt, hogy megtanuljam kezelni a múltat, elfogadni a régi dolgokat, és felelősséget vállalni a saját életemért. Már nem vagyok rá mérges; csak ezt szeretném valahogy elmondani neki.

Amúgy anyukám biztos nagyon büszke lenne rám. Mindig boldogan hordta a láncokat, amiket tőlem kapott. Egyik karácsonykor (pont az utolsón) még alapanyagokat is vásárolt nekem. Kibontom a csomagot, és egy nagy csomag izgalmas gyöngy és szerelék van benne. “Hú, mami, hol szerezted ezt a sok szépet” – kérdeztem tudván, hogy az ízlésünk nem mindig egyezik. “Bementem a Podmaniczky utcában a gyöngyboltba, és megvettem mindent, amit rondának láttam” – felelte anyukám.

Mondom, a szülők mindig a legjobbat akarják. <3