Miután ma rokkeres-hippis külsővel léptem a világba, egy fiú – cekkerekkel – a felszabtéri buszmegállóban megpróbált rábeszélni egy ‘one night stand’-re, eképp:

- Szia! Hogy neked milyen bozontos a hajad! (hajfogdosás)
- Igen.
- De azért néha összefogod?
- Igen.
- És az esti randinkra összefogod?
- Nem. Nem lesz este randink.
- De ez olyan első randi lenne. Mikor volt utoljára első randid?
- Négy éve.
- Ezek szerint négy éve nem feküdtél le senkivel?
- Nem. Négy éve van egy barátom.
- És nem lenne kedved randizni velem?
(Befutott hál’isten a buszom. Rámozdultam.)
- Ezzel mész? Én nem. Adok puszit.
- Nem.

Nem tudom mi futott át a cekkeres fiú agyán, de ez a bozontos haj – szex párosítás mindenképp érdekes.
Esetleg ilyen: ‘Hú, micsoda bozontja van ennek a lánynak. Biztos nem akadt senki, aki szexeljen vele. Na, majd én jót teszek vele.’
Vagy ilyen: ‘Hú, micsoda bozontja van ennek a lánynak. Biztos minden pasival lefekszik. Akkor velem is.’

Azért a logikai bakugrás is figyelmet érdemlő az ‘első randi régen volt – no szex azóta’ párosításnál. Tulajdonképp sajnálni is lehetne szegény cekkerest, amiért ilyen bénán próbál meg lányokat felcsípni.

Azért jó is történt, egy kicsi.
Észevettem, hogy a márciusi kérdőívben benne maradt a kérdéseim egy része, amit én sikernek értékelek, ugyanis korábban a főnököm – szerintem – szinte olvasás nélkül dilitálta az általam összeírt kérdéseket.
Ugyebár az apró dolgokat is kell értékelni! Pozitív személet!
****

Szolgálati közlemény
Világutazó Áki sajtómunkálkodott világjárásáról és annak tanulságairól a HVG Háló c. kiadványában, ami az eheti HVG-ből rázható ki. Sőt, ennél is tovább ment. A Háló címlapján is ő látható.
****

Ja, és megnéztük a Sorstalanságot.
Tudom, tiszteletlenség stb stb, de annyira közhelyes, felszínes és ezáltal patetikus (amerikai és magyar értelemben egyaránt) a film, hogy a pasim az már az első fél óra után jól hallhatóan unatkozott. Képileg persze fantasztikus, azt csak dicsérni tudom. De úgy tűnik sajnos, hogy operatőrön kívül nem alkalmaztak mást: nem volt dramaturg – az tuti -, a rendező csak néha szólt bele, és a színészek meg maradtak a hagyományos modoros-szenvedős-de nagyon átélős alakításnál.
Tényleg nagyon sajnálom, hogy ezt a filmet így el-álművészkedték…vagy mi.

Kicsit lefáradtam. Ma majdhogynem egész nap ilyeneket csináltam:

(2021,2065,2086,2134,2182,2899,2911,3073,3128,3214,3250,3337,3552,3658,3729,3909,3927,4065,4136,
4342,4445,4552,4631,4836,5094,5462,5534,6111,6112,6524,6623,6624,7026,7135,7364,7384,7393,7553,
7585,8133,8146,8413,8595,8596,8671,8754,8991,9340,9343,9421,9725,9781,2016,2039,2163,2167,2174,
2214,2317,2612,2836,3134,3137,3291,3331,3346,3353,3372,3433,3573,3595,3664,3842,3874,3904,3934,
4114,4137,4288,4334,4503,4513,4567,4644,4911,4943,4968,4969,5054,5243,5322,5666,5725,6033,6085,
6131,6134,6435,6448,6765,6785,7038,7165,7172,7226,7285,7435,7773,7817,7836,7915,8081,8088,8092,
8137,8142,8157,8246,8318,8541,8542,8627,8719,8761,8854,8919,8983,9113,9135,9145,9431,9723,9751,
9783,9833,3261,8087,7757,6453,6764,3704,8943,3414,7555,2765,2193,4273,3183,9514,9181,7530,2853,
5062,5746,3732,7541,4543,8318,3129,4975,8137,2634,2142,3349,4531,8095,3250,6113,4125,7666,9776,
9135,3792,2889,7213,3411,6451,4474,5474,7083,8864,8564,2072,6076,7186,4286,8636,2426,3916,3658,
4211,9071,7696,9798,5144,4611,8471,4515,9062,2948,2024,8136,2427,3235,3552,8145,6527,5065,6612,
3179,8948,3433,9512,7720,8932,8707,3245,3177,5731,8734,2833,4645,3934,7066,2167,2184,4936,6033,
2211,3265,2823,9352,8420,4833,9746,3985,9177,8054,8055,4233,6035,3903,3016,4483,7135,6111,8771,
3555,6525,9756,7095,2454,3355,3163,3657,4811,3372,6134,5622,9461,7441,8532,7351,2736,8484,3129,
5463,2544,8799,2614,7960,2255,9312,2896,8660,4184,4455,5361,3458,2244,4562=4).

Mit iszik a tehén?
4258.

Nem hívtam fel a gimnáziumi barát anyukáját, és már síelés előtt nem is fogom. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, habár az osztálytárssal már régóta nem vagyunk jóban. (Valószínűleg az anyukája engem ismer a régi barátok közül.) Félek, hogy az anyukája arról akkar velem társalogni, hogy segítsek a fiának barátokat/kapcsolatokat találni, vigyem őt társaságba, netán szerezzek neki barátnőt. És sajnos azt kell mondanom, hogy ezt nem szívesen tenném. Egyszer-kétszer elmennék vele ide-oda (ha ő is akarja), de hogy kvázi pesztráljam azt ma már nem vállalom.
13-14 évvel ezelőtt persze másképp vélekedtem (volna) a kérdésről, de azóta sok víz folyt le a Dunán.

Nem tudom a kisfiúk hogy vannak vele, de szerintem a hét éves kisfiúk már tisztában vannak a nemi különbségekkel, és ha látnak egy női mellet, akkor tudják, hogy az egy(pár) női mell, ami a szexhez köthető, és a nagyfiúk az(okat) fogdossák. Tegnap egy hétéves kisfiúval szaunáztunk a női (!) szaunában, Abának hívták. Abát az unokanővére hozta be, és Aba valóségos hiperaktív sóműsort nyomott le a 90 fokban. És nem jött zavarba az 50 éves meztelen nők láttán. Úgy tűnt, ez neki természetes. Ahogy az is, hogy az öltözőben a szeme előtt taszigálják a melltartóba a nők a mellüket. Biztos vagyok benne, hogy Aba azzal kérkedik az osztályában, hogy ő mennyi meztelen nőt látott már, sőt az egyiküknek a melléhez is hozzáért. Azt biztos nem teszi hozzá, hogy véletlenül.
****
Amúgy megtartottam első tanfolyamomat. Egy 56 éves pénzügyes nő volt a résztvevő, és nagyon elégedetten távozott.

A problémázás ugyebár nagyon relatív.
Tegnap H. elmesélte, hogy a volt férje épp nem tudja kifizetni az egyik lányuk tandíját, ami több mint 100 rugó. H. 600 ft/óráért dolgozik egy alapítványi iskolában tanítóként, de azért délutánonként magánórákat is ad. A másik lányának is van tandíja: azt “letanítja”: hetente 4 órát ad ingyen. H. lakik egy 35 nm lakásban a két lányával. H. azt tervezi, hogy a saját életbiztosításából fizeti ki a hiányzó tandíjat, meg a bojlert is, ami tönkrement. H. 37 éves, de inkább 32-33-nak néz ki, és nevet az egészen. Persze néha bazmegol, de általában inkább nevet, és most hegedülni tanul. Ehhez képest én paradicsomi életet élek.

Huh. Sikerült megjavítani ezt a nyavalyást. Most már olvashatóak a karakterek.
****
Ma bejött a főnököm és megkérdezte: Mit csinálsz? Naplót írsz?
Azt állította, hogy olvassa a blogom.
Még a végén blog-policyt irat velem ;-).
C’est la vie.
Az anyukám meg az A38-on mulatott tegnap éjjel.
Az osztrákok meg táncolnak az idegeimen.
Á. (gimnáziumi barát) anyukája meg “fontos dologban” akar velem beszélni, a fiát illetőleg. Rossz előérzetem van.

Szeretem a civil kezdeményezéseket.
Az uszoda törzsközönsége felhördült (főleg a nők), és kezdeményezett.
Történt ugyanis, hogy kis városunk egyik legdrágább uszodájában (napijegy: 1350 ft) a női zuhanyzóban lecserélték az eredeti klasszikus vízkeverős csapokat egy darab nyomógombos csapra. Az eredmény az lett, hogy nem lehet állítani a víz hőmérsékletét, valamint vaksin kell tapogatózni, mivel általában hajmosás közben állítja le magát a zuhany. (Nyilván takarékosság miatt vezették ezt be, de az eredmény felemás: igaz, hogy az ember nem hagyja zubogni a vizet órákig, de az elégtelen vízmennyiség miatt jóval tovább tartózkodík így az ember a zuhany alatt.) Sajnos ez még nem elég: az eredeti négy zuhany helyett már csak három üzemel mosdási célzattal, a negyedik a szaunához járó hideg vizet van hivatva biztosítani, de a víz hőmérsékletét meglehetősen alulkalibrálták, és kb -10 fokos víz jön a csapból.

“Kifele menet el ne felejtsetek aláírni” – szűrődött be a szaunába egy bugyis néni felhívása. A melegben épp öten voltunk. Valaki odakintről megjegyezte: aláírni már voltam a kettős állampolgárságot. Odabentről viccelődtünk: az más, most rólunk van szó – mondta egy szöszke csaj. Kifele menet persze mindenki aláírt, hiszen senki sem szeret a “falhoz tapadva mosdani” (részlet a civil kezdeményezés megnyilvánulásából, az uszoda üzemeltetésének szánt levélből).

Amúgy meg egyre jobban szeretem ezt a szaunát. Szerda esténként ugyanaz a társaság van: három anyuka meg Süni, az egyikük közgázos lánya. Tetszik, ahogy a melegben megbeszélik az életüket és én passzív résztvevővé válok.
****
Fény derült Polly kilétére. Galádka segített.

A mai képadag: képek a globális felmelegédés jeleiről.
1.
2.

Ezentúl szólítsatok így, lécci.

My japanese name is 石丸 Ishimaru (round stone) 久美子 Kumiko (eternal beautiful child).
Take your real japanese name generator! today!
Created with Rum and Monkey’s Name Generator Generator.

Na, most megállt a kirakós-tudományom.
Állítólag ismerem polly-t (szemeket jobbra a tagboardra) és a blogjából ki kellene találnom, hogy ki is ő.
Összegezve az ott olvasottakat.
- végzős egyetemista lány (két szakon, talán az eltén)
- az egyik szakja német, a másik meg média talán (hol másutt írna az ember zh-t a blogokról?!)
- vett egy fehér laptopot ősszel
- a pasijával él együtt
- októberben lakásavatója volt
- volt (van?) valamilyen reklám-marketing-szlogenkitalálós munkája. mindenesetre szövegeket ír. az is lehet hogy pr-kedik.
- a wiw-en ismerősként vagyunk számon tartva

Most passzolok egyelőre. Gondolkodom.
Vagy barkóbázzunk!

Levelet kaptam life! (2.)

Tegnap brózoltam a miniszterelnök.hu oldalon a beszédet keresve (valamilyen megfoghatatlan okból kifolyólag az oldalon alulra tették és nem felülre) és a “Levél a miniszterelnöknek” menüpontban nem egy össz-emilcímet találtam (pl. titkarsag kukac meh hu) hanem Gyurcsány Ferenc személyes emilcímét. Gondoltam, kipróbálom, hátha a miniszterelnök SK van a vonal túlfelén. Ez ugyan nem derült ki 100 százalékos biztonsággal, de választ (egy órán belül!) azt kaptam. Azért ez már haladás.

From: Wild Judit
Sent: Monday, February 14, 2005 4:47 PM
To: Gyurcsány Ferenc
Subject: kiváncsi

Tisztelt Gyurcsány Ferenc,

Ez egy interaktív teszt: vajon tényleg válaszol-e a miniszterelnök (rosszabb esetben titkársága) egy levélre, amit a miniszterelnök.hu oldal vonatkozó menüpontja (Levél a miniszterelnöknek) nyomán küldök.

Kiváncsi üdvözlettel,
Wild Judit

From: Gyurcsány Ferenc [mailto:Ferenc.Gyurcsany@MEH.HU]
Sent: Monday, February 14, 2005 5:40 PM
To: Wild Judit
Subject: RE: kiváncsi

Kedves Wild Judit!
Nagyon zavar, amikor kiderül, hogy egy-egy válasz elmarad. De a helyzet inkább az, hogy viszonylag gyorsan reagálunk minden üzenetre. Naponta 30-40 érkezik. Én ezeket, legalább a témájukat átfutom, 3-4-re magam válaszolok. Például most az Önére. Köszönöm, hogy írt.
Gyurcsány Ferenc

Az Index szerint Gyurcsány szerint az okos közéleti vitát mintha felváltotta volna a kommunikációs gügyögés. “A politikát lassan leváltja a politikai kommunkiáció, a kritikát felváltotta a rágalom, a riválisból ellenség lett, a szövetségesből csatlós….” olvasható idézet a miniszterelnök beszédéből.

Hát ő már csak tudja.
A hvg egy friss cikke szerint uszkve 80 ember foglalkozik a kormány/miniszterelnök kommunikációjával a mehben. “A fő csapásirányok eldöntésére az ugyancsak felduzzasztott MEH kommunikációs apparátusa hivatott. A Gál J. Zoltán politikai államtitkár vezette mintegy ötvenfős kormányzati kommunikátorcsapat, amely stratégiai elemzéseket készít, vezényli a közvélemény-kutatásokat, összehangolja a miniszterelnökség és a tárcák sajtómegjelenítését. Szigetvári Viktor 35 fős stábja – idetartozik a két kormányszóvivő keze alá is dolgozó mintegy tízfős csoport – pedig a miniszterelnök beszédeit, kül- és belföldi szerepléseit készíti elő, továbbá felügyelete alá tartozik a fent említett közbeszerzések kiírása is.”
Sajnos nem találtam most adatot arra, hogy az előző kormányzati ciklusban (1998-2002) hány ember foglalkozott a kormányzat kommunikációjával és összesen (!) milyen összegben, de az az érzésem, hogy az évek során a két szám csak emelkedett, nem csökkent.

A Political Capital nagyon karakán, nagyon frankó. Legalábbis ezt akarják elhitetni magukról. Két napja harangozzák, hogy jön “a lista“. A lista nem más, mint a sajtóban már megjelent információk szelektált gyűjteménye, ami (egyelőre) kissé jobbra húz.
Nekem meg hányingerem van az egésztől, hogy jön egy cég, és az egész ingoványos, fekélyes témát önpr-re használja fel a nyilvánosság élharcosainak szerepében tetszelegve. (A klubrádióban konkrétan visszaszámlálást tartottak a publikálásig, hogy már csak fél óra, már csak tíz perc…Ez színtiszta marketing.)

“Kelet-Európában élünk, és nem illik listázni. Ráadásul nagyon különböző dolgokat mos össze ez a lista, homogenizál” – mondja B. kollegám, és valahol igaza van. “Tessék, ezek itt a leprások!” – mondja a lista, de persze úgy, hogy főleg egy irányban vannak rajta nevek. Ugyanakkor nyilvánvalóan – minél előbb – tisztázni kell a dolgokat, mert csak tovább fekélyesedik. Vagy hagyjuk a francba az egészet, töröljük ki, felejtsük el, hogy ne revolverezhessen ezzel senki és ne tehessen úgy senki, hogy ő most megmondja a tutit.

“….

A műsorvezető hozzátette, végre újra nőnek érezheti magát. A kapcsolatukban ugyanis barátja a domináns. “Ő hordja a nadrágot, és mellette abszolút nőnek érzem magam” – áradozott az énekesnő…”

Már sokat gondolkodtam azon, hogy mi kell ahhoz hogy egy nő nőnek érezhesse magát. Pontosabban maga a kérdésfelvetés a probléma. Mert elméletben, ideális esetben ez nem kérdés, hiszen nem merül fel az, hogy nem-nő, nem-nőies is lehetne (és ide a “férfi” szó is bátran behelyettesíthető). Ideális esetben csak az ami, természetes, magától értetődő (bárki bármit is ért ezen).

A kérdésfelvetéssel az a probléma, hogy feltételez valami külső erőt, eszközt vagy akármit, amitől a nő nő lesz, mert egyébként meg nem az (állítólag). Szóval kell valami kellék: push-up melltartó, haspóló, rózsacsokor és pasi, aki uralkodik. És ez nekem furcsa: miért kell bármi külső erő, ami alapján valaki saját magát IGAZI nőnek definiálja magát; Szulák Andrea esetében egy férfi, aki tényleg hordja a nadrágot.

Persze itt most hosszasan lehetne csámcsogni a nemi szerepeken, a hagyományokról meg a változásról…de ettől megkímélem magam és mindenkit. A lényeg a lényeg: miért kell valami külső (akár társadalmi dolog, akár egy másik ember) ahhoz, hogy valaki nőnek/férfinak érezze magát?!

Utálom a teszteket.

Ilyen kiterjesztés lennék. De hogy miért?! A felét nem is értettem a tesztnek, csak nyomtam a gombot, mint a lövöldözős játékban..Nem is akarok kiterjesztés lenni. ;-)

Which File Extension are You?

Éjjel fél 4kor arra ébredtem, hogy süvölt a kályha. Aztán két órán át nem bírtam aludni, mert a problémák betolultak az agyamba. A megnyugvást egy boxzsák hozta: jól kitomboltam magam (üvölt, rúg, kapál), de csak képzeletben. Jobb lett volna élőben.

Tegnap Galaddal beszusiztunk, de amúgy istenesen. A futószalagos étteremben voltunk, ami nagyon trendiül hangzik, meg belülről is az, és még a pincér is őszinte volt: k.ra nem volt kedve dolgozni, és ezt tudatta is velünk a mísz fejével.

Nagyon frusztráló dolog ám úgy enni, hogy közben a szemem sarkából azt figyelem, hogy milyen finomságok jönnek épp, és hol vannak már a tonhalas nigrik. És csak tömtük magunkat, meg tömtük és tömtük mígnem hét hónapos terhesnek néztünk ki.

Sajnos a makikra hiába vártunk: tejes ikraleves volt helyette.

Ja, és egy celebriti is ott vacsorázott a felfújt szájú hugával együtt. (Hugával, peerszeee…)

Amúgy még ma is nyomja a hasam a sok nigri és gyömbér…de a Galad az egy igazi kis japonese: 18 makit nyomott be ebédre.

Ezt a linket ezért neki ajánlom. Kockás makik.

****

A hvg.hu meg egyre jobb lesz: van már egy csomó kép az oldalakon, vannak érdekes cikkek is, és már a cikkek címei is egész jók, lényegretörők. Most már csak a száguldó riporterek hiányoznak.

Tudom már miért irigykedek a hugom korára. Mert félek a találkozástól a fiatalemberrel. Azt is tudom, hogy ezzel nem mondtam valami meglepőt, egyedülállót; biztos mindenki átesik egy-két-sok ilyenen. Csak talán nem ilyenkor.

Megvolt a hugom szalagavatója. Annyira furcsa volt, hogy most már ő is felnőtt. Majdhogynem önálló élete van: saját baráti kör, pasi, tervek, álmok, szórakozni jár, alkoholizál.

Az én szalagavatóm pont tíz éve volt. Néztem a fényékepező ablakán a hugom amint apámmal táncolt, és rájöttem, hogy pont ugyanazt látom, mint a tíz évvel ezelőtt készült videón. Apuka – öt négyzetcentiményernyivel kevesebb hajjal, három ránccal többel – és egy fehér ruhás lány. Szemüveg, feltűzött haj. Nagy szem. Mosolyog.

Neki talán kicsit egyenesebbek a fogai. (Mert hordta az éjszakai fogszabályzót; én nem.) És talán valamivel kisebb az orra is. És két centivel alacsonyabb.

És most elmentek mulatni. A B63-ba.

Nemrég régi politikai kérdőíveket nézegettem, 1991-92-ből. Iszonyú érdekes volt az, hogy mik voltak a kutatásra érdemes kérdések és hogy hogyan kérdezték. Többek közt az is kiderült számomra, hogy 92-ben még jócskán volt félelem az emberekben a rendszerváltás tartósságát illetően.