Újra Pilinszky. Kapcsolat Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsodapokoli csönd.Ülsz és ülök.Vesztesz és veszitek.
12 éves kora óta ismerem, ő a legrégebbi fiúbarátom. Dani (aki mellesleg gimnáziumi barát öccse) olyan, akit mindenki szeret. Az 1994/95-ös tanév volt a legjobb: mindennap – vagy majdnem legalábbis – együtt ténferegtünk. Hol a körúton baktattunk, hol gofrit ettünk a Jégbüfében, hol pedig a lábunk lógattuk Gellért püspök szobráról. De szigorúan csak délutánonként. Egy […]
Elmentem blogbuliba, ám ellentétben másokkal nekem alig sikerült a blogokhoz arcokat párosítani. Teljes dimenziójában csak pollnert ismertem meg, valamint kisfókát, aki inkább egy japán babához hasonlított, mint ahhoz a nagytestű, lomha állathoz. Ezen kívül suematra-t is szemrevételeztem. Ennyi. De őszintén szólva annyira nem is érdekelt, hogy ki kicsoda. Viszont. Végre valahára beszkenneltem, amit akartam. Kína […]
Mindig szerettem volna egy olyan utcában/házban lakni ahol fiatalokélnek, jóban vannak, a ház aljában van egy kávézó, és oda járunk vasárnap reggelelizni, főzünk egymásnak és meghallgatjuk egymás sirámait. (Olyan Friends-típusú dologra gondoltam, de még jóval azelőtt, hogy ismertem volna Rachelt vagy Monikát.) A Lövőház utcát néztem ki erre a célra: fényes és lombos is, nem […]
„Think globally!” – Ex-Bp támadást indított az „életem megmentésére”. Milyen kedves. De nehéz megmenteni valakit, aki maga sem tudja, hogy igazán mit akar. Aminek persze az a veszélye, hogy semmi se lesz, vagy minden egy kicsit; egy modern mekkmester. Ugyanakkor meg miért is kellene egyvalami mellett elköteleződni. (Már látom, megint ugyanazon a track-en vagyok, mint […]
Ezt muszáj, nagyon tetszik. Metró-világ. Katt.
„Csinálj már magaddal valamit. Még a végén szétfolysz és olyan leszel, mint Babarczy Eszter. Az is mindenhez ért.” Ezek voltak Ex-Bp tanácsai az életemre vonatkozólag. Tudom mire gondol: menjek egy kicsit ki a nagyvilágba tanulni. Alapvetően igaza is van: ha komolyan akarok/akarnék is valamit, akkor elengedhetetlen egy kis külföldi tanulmányút. Meg hagyjam abba a lézengést […]
Holnap megyek egy újabb felvételire; tudományosra. Néha elgondolkodom, hogy tényleg akarom-e, és a faszé’ kell ez nekem. Ilyenkor a legkisebb késztetést sem érzek arra, hogy a kis hülye internetezők lelkivilágát kutassam. Pár napja viszont úgy gondoltam, hogy csak ennek van értelme. Tudom, hogy két nap múlva megint ezt fogom gondolni. Négy nap múlva meg üvegezős […]
Szerdán szomszéd-buli lesz. Kitelepülünk a folyosóra – mint közös terület – és gyertyafénynél vacsorázgatunk, lessük a bébifónt, hogy Balázska felébred-e. Mostanra már kiépült a kis szomszéd-világunk, a sajátunk, az emeleti. Mindenki ismeri a másik életét főbb vonalakban, vannak közös videózások, vigyázok-a-gyerekedre szolgáltatások, kölcsönzések, és most már vacsorák is. Ott van Helga, aki a harminc négyeztméterén […]
Tudtam én, hogy kultúrnép a magyar. Tegnap – immár harmadszor – elvándoroltunk a Nemzeti Galériához; gondoltuk, hogy csütörtök este csak bejutunk a Munkácsy-kiállításra. Csalódnunk kellett: kb másfélórás sor kígyózott a múzeum előtt, aminek a látványától azonmód rosszul lettem. Akkor még az a tudat sem vigasztalt, hogy kedves honfitársaim mennyire érdeklődőek, mennyire izgatja őket a festészet. […]