“The only journey is the one within.”

I made a new abstract: about journies. This “story” was in me for a while, and wanted to come out.

Some say, that the only thing matters is the journey.
One day Piggie started his journey. Along the road he saw fields of wheat, flew with birds, was imprisoned, visited the Far East and slept under the starry sky. At the end he arrived to the beginning, to the starting point.

“The only journey is the one within.”
Rainer Maria Rilke

Csináltam egy új absztraktot: az utazásról. Ez a kis “történet” már bennem volt egy ideje, és nagyon kikívánkozott.

Vannak, akik szerint csak a megtett út számít.
Egy szép napon Malacka elindult. Az út során látott búzamezőt, repült madarakkal, bebörtönözték, eljutott a Távol-Keletre és aludt a csillagos ég alatt. Az út végén pedig elérkezett a kezdethez, ahonnan elindult.

“The only journey is the one within.”
Rainer Maria Rilke
(bocs, nem találtam meg a magyar fordítást)

+ Tovább olvasom

Postcards / Képeslapok

Here are the drafts of my new postcards, made by Krisztina from the lovely LoveandDesign shop on Etsy! Please help me: which one is better: blurred or sharp ending of the stripes?
Thanks so much!

Itt vannak az új képeslapjaim tervei, amit Krisztina csinált, akinek van már etsy-s boltja is: LoveandDesign. Lécci, mondjátok meg, melyik a jobb: az elmosódós csíkok, vagy az élesen elvágott csíkok?
Köszi!

+ Tovább olvasom

Giveaway! / Potya ékszer!

Giveaway! / Potya ékszer!
Go to Brittni’s blog: Paper’n’ Stitch! / Irány Brittni blogja: a Paper’n’ Stitch!

+ Tovább olvasom

Cooperation / Együttműködés

Megintcsak fantasztikus dolog történt a világban: kooperáció!
Történt, hogy Greet – aka fleurfatale - és Veerle – aka Nevousinstallezpas -, két belga ékszerkészítő gondolt egyet, és úgy döntöttek, hogy közösen tartanak egy kiállítást/vásárt Greeték lakásában, “Open House” címmel. Ettől már eleve melegedik a szívem: egyrészt két textil (!!) ékszeres összefog – azaz nem versenytársként néznek egymásra – , valmint az egyik beengedi otthonába a sok embert (ahol egyébként férjével és 4 gyerekével él). A történet innentől mégszebb: Greet írt nekem, hogy szívesen kirakná üveggyűrimet…na ettől meg tényleg lehidaltam: része lehetek egy ilyen összefogásnak. Vagdostam, sütöttem, postáztam és kiküldtem 10 gyűrűt. A vásár most hétvégén volt és óriási siker, természetesen. A hab a tortán pedig az, hogy Greet és Veerle olyan gyönyörűen rendezte be a vásárt, hogy ha a vásár előtt látom a képeket, akkor tuti odamegyek, nem érdekel a drága repjegy.
Annyira szeretném, ha ilyen valóra válhatna itthon is!

OK, my friends here is a truly lovely story. Some of you may have read about Greet’s – aka fleurfatale - and Veerle’s – aka Nevousinstallezpas – exhibition/fair called “Open House” at Greet’s house, last weekend. The stoiry in a few words: these two amazing textile jewelry makers organized an exhibition / fair of their jewelry for a lot of people.
What is in this story for me? The basic message for me is cooperation; which is not a very common phenomena among my countrymen, or at least it wasnt in the last 100-150 yrs (hopefully it is changing now, from babystep to babystep). That is why this whole story warms my heart: instead of being competitors, these two ladies cooperate, and of course with a huge success. Maybe it is not a big deal for non-Hungarians, but it is for me.
And now the topping: Greet invited my fused glass rings to this exhibition. This fact tottally melted my heart: I can be part of this cooperation. So I cut glas, baked and packed 10 rings. The fair was a success, and they arranged their jewelry so amazingly nicely, that I would have gone there – not caring about the expensive flights – if I saw the pics earlier.

+ Tovább olvasom

My sister’s b-day / A hugom szülinapja

On Saturday we celebrated my sister’s birthday: she is 23 now, OMG, still a tiny-little chick. *sigh* Though it was a family-party, we had some Etsy-friends as well…though only virtually.

Szombaton megünnepeltük a húgom szülinapját: 23 éves a lelkem, még mindig egy kis csirkécske. *sóhaj* Habár családi móka volt, azért egy-két etsy-haver is jelen volt….virtuálisan.

After the celebration I asked my sister to model for me: but she was naughty, and was jumping and roaring like a lion.

Az ünneplés után kértem a húgom, hogy modellkedjen, de ő huncutkodott: ugrándozott és oroszlánként üvöltözött.

+ Tovább olvasom

Magic Ring / Varázsgyűrű

+ Tovább olvasom

Flowers / Virágok

This is my submission fo this week’s challenge themed “Flowers”, hosted by Minna from karuski. I know, I know: it is not the usual necklace I make, in fact it is not even a necklace (as you may have noticed). As a default setting I use so many flowers in my jewlery, that I thought that would be too easy for me. I wanted to make something different….and here we go: a photo!

Ezt a fotót szánom az eheti európai téma (Virágok, ötletadó: Minna, a karuski bolt tulajdonosa)beadásának. Tudom, tudom, nem az a szokványos nyaklánc; nyilvánvalóan feltűnt: egyáltalán nem is nyaklánc. Alapállapotomban annyi virágos dolgot csinálok, hogy gondoltam, egy virágos nyaklánc túl könnyű lenne, valami mást akartam: úgyhogy itt egy fotó.

….and here is my balcony-garden I made last weekend: it is tiny, but as you can see on the before/after pics: it is improving!

… és itt van az erkély-kertecském, amit múlt hétvégén csináltam: aprócska, de amint látható az előtte/utána képeken: fejlődik!

+ Tovább olvasom

Yes! / Igen!

+ Tovább olvasom

Thank you / Köszönöm

It was an amazing day on WAMP (Sunday art market): far beyond my imagination! Thank you all!

Egészen elképesztő nap volt a mai, a WAMP-on; minden képzelőerőmet felülmúló . Köszönöm mindenkinek!

+ Tovább olvasom

My studio / A stúdióm :-)

Lately Estella from Staroftheeast became very courious. So we showed her our faces. But it wasnt enough for her: she wants more and more. Now she wants to see our working places, our studios.

Okey-dokey, here I live: in my studio which is a studio (flat). I decided to show my space squaremeter by squaremeter: the first of the series will show 3 squermeters, and 7 other parts – with same amount of squarmeters – will follow. (It is time for truth: who can count the squaremeters of my room, that I live in?)

****
Mostanában Estella, a Staroftheeast bolt tulajdonosa kíváncsiskodik. Először megmutattuk az arcunkat. De ez nem volt neki elég: több kellett. Most azt szeretné látni, hogy hogyan dolgozunk.

Hát rendben, itt élek: a lakásom a munkahelyem. (Angolul a studio ugyebár dolgozós studió, de a garzon lakás is studio, szóval írtam angolul egy roppant szellemes mondatot a kétjelentésű szóval.) Úgy döntöttem, hogy négyzetméterenként mutatom meg a “studiómat”: a sorozat első részében 3 négyzetmétert mutatok, amit 7 rész követ hasonló mennyiségű négyzetméterrel. (És akkor most kiderül az igazság: ki tudja kiszámolni, hogy mekkora az a szoba, amiben élek?)

+ Tovább olvasom

Out of focus / Elmászott a fókusz

Today’s task was to take photos of the jewelry I made in the past 2 weeks. Usually it is not a challenge for me, but today I was struggling; especially when I had to take pictures of myself modelling my jewelry. (I want these as spare photos, in case my adorable model is not available.) So today my camera seemed heavier than before, my eyes got tired quickly….and the result was more like funny, than enchanting. (Yes, I want my jewelry look enchanting.)

A mai nap feladata az ékszerfotózás volt: 2 hétnyi termést nyomtam bele a kamerába. Általában ez nem egy nagy kihívás, de ma szenvedtem: főleg akkor, amikor magamat kellett fotózni az ékszereimmel. (Pót-fotóknak szánom őket arra az esetre, ha az én édes modellem nem ér rá.) Szóval ma a gépem a szokásosnál is nehezebbnek tűnt, a szemeim gyorsan elfáradtak…és az eredmény inkább röhejes lett, mint elbűvölő. (Merthogy ez utóbbit szeretném.)

****
Najó, egy lakossági közlemény.
Vasárnap WAMP! Erzsébet tér, 11-19 óra között.

+ Tovább olvasom

Bcharmer: a lovely neighbour / Bcharmer: a cuki szomszédom

Yesterday I got a wonderful big pack from my Easter Bunny, who lives in Olympia, Washington and sews lovely wallets and cardholders. The original plan was, that Colleen from Bcharmer Designs – who is my Easter Bunny, and the creator of my wallet – sends me her scraps via mail, and I only pay for the postage. Weeks passed, but instead of a paypal invoice I recieved a box full of gorgeous scraps……and a super lovely tote bag, that I just adore! I am truly, deeply touched. I never dreamed that there are so many kind people out there: if we were neighbours I would run to her door immediatley, and hug her! Since I cannot do that – there is a huge pond between us - let’s hug her shop, everybody!

Tegnap kaptam egy csodálatos nagy csomagot a Húsvéti Nyuszimtól, aki Washington állam Olympia városában lakik és fantasztikus tárcákat varr. Az eredeti terv az volt, hogy Colleen a Bcharmer Designs bolt tulajdonosa – aki az én személyes Nyuszim és a szép új pénztrárcámat is ő varrta- elküldi nekem a maradék anyagait, cserébe pedig kifizetem a postaköltséget. Hetek múltak, de nem jött a paypal számla, viszont egyszer csak megérkezett egy nagy doboz telis tele elképesztő anyagokkal ….és egy édes kis táskával, amit egyszerűen imádok. Nagyon-nagyon meghatódtam. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi kedves ember létezik a világban: ha szomszédok lennénk, akkor azonnal átrohannék és a nyakába ugranék. Mivel ezt nem tudom megtenni – van egy nagyobbacska tó köztünk – egyszerűen csak kukkantsunk be együtt a boltjába!

+ Tovább olvasom

Motion and photography / Mozgás és fotózás

In the past 2 years I have been playing with taking blurred pictures, and in the last few months I have been experimenting with them consciously, while trying to figure out why I like them. I came to the conclusion, that static pictures, static moments are not enough for me any more, I want to catch movements and feelings somehow.

Here is my most favourite picture by Henri Cartier-Bresson: Sunday on the Banks of Marne, taken in 1938. On one hand it is peaceful: showing the moment(s) of workers having a Sunday picnic. On the other hand it is very dramatic if we take into account the date of the shooting: it was taken on the very eve of WWII, so we see that last days of a long-passed world. We all have a feeling about it, which we add to the picture in our minds, but the picture itself catches one static moment, or better say it makes a passing moment static. And this is my point of view: moments are constantly moving, I dont want to make them static, I want to feel on the picture they way how they move on.

Az elmúlt két évben sokat játszottam elmosódott képekkel, és az elmúlt pár hónapban meg kifejezetten kísérleteztem velük, miközben arra próbáltam rájönni, hogy miért is szeretem ezeket a képeket. Oda konkludáltam, hogy a statikus képek, statikus pillanatok már nem elegek számomra, a mozgást és az érzéseket akarom valahogy megfogni.

Imhol a legkedvesebb képem Henri Cartier-Bressontól: Vasárnap a Marne folyó partján, 1938-ból. Egyfelől ez egy békés, nyugodt kép: pillanat(ok) munkások vasárnapi piknikjéből. Másfelől pedig nagyon is drámai, ha hozzátesszük a kép készítésének dátumát: a második világháború előestéjén készült, így egy rég elmúlt világ utolsó pillanatait látjuk a képen. Mindannyiunknak vannak érzései ezzel kapcsolatban, amit a fejünkben a képhez adunk, de a képen csak egy statikus pillanat van, pontosabban a múló pillanat válik statikussá a képtől. És erre gondolok: a pillanatok örökké mozognak, nem akarom, hogy statikussá legyenek, szeretném a képeken is érezni, ahogy tovább mennek, mozognak.

Yesterday we went for a walk in the woods with my family. I was thinking about these moments that are coming and passing by their nature, and how could I just portray this movement, how could I portray “the passing moment”. It is easier with people, because they just move, but how can I do it with other living creatures like trees, plants, flowers? They are not moving in the sense we do, but this is exactly the point: we move, and we still can have a passing feeling for a tree, for example.

Tegnap kirándulni voltunk a családdal; a régi útvonalon mentünk: Hármashatárhegy-Hűvösvölgy. Ezek a jövő-menő pillanatok forogtak bennem, hogy hogyan tudnám őket megragadni, ábrázolni, hogyan tudnám a “múló pillanatot” lerajzolni? Ez persze könnyebb az emberek esetén, hiszen azok maguktól mozognak, de hogyan tudom ugyanezt megtenni olyan élőlényekkel, mint a fák, virágok, növények? Ők nem mozognak abban az értelemben, ahogy mi, viszont pont ez a lényeg: mi mozgunk, és nekünk is lehet egy átsuhanó érzésünk például egy fával kapcsolatban.

Signed tree / Jelölt fa

Subtitles from left to right / Alcímek balról jobbra
1. Static / Statikus
2. Passes / Elhalad
3. Closer / Közelebb
4. Stretching / Nyújtás

+ Tovább olvasom

Bird in thy sky / Madár az égen

What is up there, among the clouds? A bird, lost its way.
Mi van ott, a felhőkben? Egy elveszett madár.

+ Tovább olvasom

Seder Light / Széder Light

Yesterday we had the Seder night (actually it was the 2nd night of Passover) with my friends, and as always it should be called “Seder Night Light” rather than Seder Night.
Seder Nights are the first two nights of Passover, when we remember the exodus of jews from Egypt. During the ceremony we read the Haggadah, eat certain types of food and sing. It can be really long, boring and exhausting (the dinner is only after the ceremony): I had many of these when I visited orthodox families in Switzerland and New York. (And it doesnt seem easier at all, when you are motivated by a handsome orthodox guy on the opposite side of the table…well, the handsome orthodox guy wouldnt look at you, anyway.)

So as you can imagine, our Seder Night is not this strict and rigid Seder Night. First of all: the Haggadah is not read by the oldest man (or the by the head of the house), but all participants read a little bit. Secondly: we laugh a lot. The Haggadah we use is translated into Hungarian, but in a weird way, so it is full of meaningless sentences, and the process of trying to give a meaning to these sentences always ends with huge laughs. Also, we are a bunch of chatty people, and there is always something to talk about even if we remember the saddest moments of the Ten Commandments. And of course: we are always hungry! Central feauture of Seder Night Light is waiting for the end of the ceremony and the start of the dinner. And at last: Seder Night Light is a kind of picnic: everyone brings something to eat, so the menu is always an extra excitement. (Picnic based ceremonies are very practical, if you dont want to cook for 12 people….I dont.)

*****
Tegnap este Szédereztünk (egész pontosan tegnap volt Széder második estéje) a barátaimmal, amit helyesebb Széder Light-nak hívni, semmint Szédernek. A Széder a Pészach első két estéje, amikor is a zsidók Egyiptomból való kivonulására emlékszünk, olvassuk a Hagadát, éneklünk és bizonyos típusú ételeket eszünk (szakszerű leírását lásd Fűszeres Esztertől). Őszintén szólva eléggé hosszú, unalmas és kimerítőek tudnak ezek lenni (a vacsora csak a szertartás után van): elég sok ilyenben volt részem gimnázium alatt, amikor Svájcban és New Yorkban ortodox családokhoz repítettek minket látogatóba. (És még az sem segít, ha az asztal túloldalán egy helyes ortodox fiú ül…mondjuk a helyes ortodox fiú úgysem néz rád.)

Szóval a mi Széderünk egy kicsit más. Először is, a Haggadát nem a ház ura olvassa, hanem mindenki olvas egy kicsit. Másodszor: sokat nevetünk (meglepő, mi?). Az általunk használt Hagada ugyan magyarul van – vagyis van benne magyar rész is -, de olyan szörnyen fordított értelmetlen mondatok vannak benne, hogy amikor megpróbáljuk értelmezni az olvasottakat általában nagy röhögésbe fullad az egész. Emellett ugyebár sok csascogó ember (lány) gyűlik össze, akiknek akkor is van miről beszélni, amikor épp a tíz parancsolatból az elsőszülöttek halálánál tartunk. Mindemellett a Széder Light központi eleme a várakozás a ceremónia végére és a zabálás kezdetére. És nem utolsó sorban: a Széder Light piknik-alapon szervezett vacsora, azaz a konkrét menü mindig külön izgalmat jelent. (A piknik-alapú, vacsorával járó szertartások nagyon praktikusak, ha az ember nem akar 12 főre főzni…márpedig én nem akarok.)

Supper at last! / Végre vacsi!

More pics here. / A többi kép itt.

+ Tovább olvasom

Abstract tree: gone / Absztrakt fa: elkelt

OMG, somebody purchased my abstract tree. One eye is crying, one eye is smiling.
I am happy, because this necklace was something very new for me, a completly new form of thinking, and I enjoyed making it: so much that I forgot about time.
I am sad, because of these reasons it is very hard to let it go.

****
Úristen, valaki megvette az absztrakt fát. Egyik szemem sír, a másik nevet.
Örülök, mert ez a nyaklánc valami teljesen új dolog volt, egy egészen újfajta megközelítési mód, gondolkozás, és olyannyira élveztem megcsinálni, hogy teljesen megfeledkeztem az időről.
És azért vagyok szomorú, mert pontosan ezen okoknál fogva nehéz elengedni.

+ Tovább olvasom

Minime / Minijudit

When Estella from Star of the East asked me, to send her a photo of my childhood I dived into my pictures immediately. I spent 2 hours looking at my photos, and finally I sent her 2 from my childhood with a note, that I couldnt decide, she can pick the one she likes the more.
Looking back, I am so glad that she picked the one she posted on her blog, and you will understand soon why I say this. First, take a look at the post she wrote about her and our childhood.

****
Amikor Estella, a Star of the East bolt egyik tulajdonosa megkért, hogy ássak elő gyerekkori képeket, belevetettem magam a képeket tartalmazó kosaramba és ott is ragadtam vagy két órára. Végül a kért egy helyett kettőt küldtem neki azzal a megjegyzéssel, hogy én nem tudtam dönteni, használja azt, amelyik neki jobban tetszik. Utólagosan örülök, hogy azt a képet választotta, amit végül kirakott a blogjára, és nemsokára mindenki megérti, miért. Előbb azonban vessetek egy pillantást a saját és a többiek gyerekkoráról (köztük az enyim) szóló posztjára.

Yes, that screaming cutie is me. Family legendary says, that I started to walk while chasing my grandmother’s golden bracelet. My grandfather pulled the bracelet on the table, I tried to reach it, but he pulled it again etc, etc. I think after a while I thought ‘let’s get up, get it and leave me alone!’…but of course my grandfather pulled the bracelet again…and probably I lost my patience and started to cry. You see this magic moment on this photo: Judit, who lost her patience, but got the golden bracelet. Also, there is a very ugly doll on the left, which I hated.

****
Igen, az az üvöltő gyerek én vagyok. (Hát nem édes?!) A családi legenda szerint a nagymamám arany karkötőjének kergetése közben kezdtem el járni. A nagypapám húzta az orrom előtt az asztalon a karkötőt, én meg megpróbáltam elérni, de ő persze tovább húzta stb stb. Gondolom egy idő után arra gondoltam, hogy “oké, felállok, megszerzem, aztán hagyjatok békén”….de a nagypapám csak tovább húzta a karkötőt, én meg nagy valószínűséggel elvesztettem a türelmem és sírni kezdtem. Ez a csodálatos pillanat látható a képen: a türelmét elvesztett Judit, aki azért megszerezte az arany karkötőt. A kép bal sarkában láthat egy ronda baba, amit nagyon utáltam.

My sister is 2, I am 12, and we are having a chat on the phone. You see her cute arms and cheeks? I was a little wild sister: I always felt an urge to bite her little yummy cheeks.

****
A hugom 2, én 12 éves vagyok a képen és épp egy jót dumcsizunk a telefonon. Látjátok az édes kis husi karját és pofiját? Kicsit vad nővérke voltam: mindig ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy beleharapjak a pofijába.

+ Tovább olvasom

Something new: abstracts / Valami új: absztraktok

I have been thinking of making something abstract lately. I didn’t have anything particular in my mind, only the need. Then Renate (aka Kreativlink) came with the idea: this week’s challenege theme should be Trees. OK, trees…so what, I am not a gardener. My brain was empty for two days, when all of a sudden (based on her twitter messages) an idea popped out: I am going to make a Tree out of my brass settings and fabrics. It was so obvious, I did not understand what took so long. I finished it yesterday (or better say today) night at 1:15 am, and on the top of it all it is abstract. (Well, for me.)
See other’s submissions for this challenge on Renate’s blog.

****
Valami absztraktot akartam már csinálni napok óta. Nem volt semmi konkrét a fejemben, csak, hogy absztrakt legyen. Ekkor Renate (aka Kreativlink) kijelentette: az eheti feladat (az európai csoportban hétről hétre megy a játék: valamilyen témával kapcsolatosan kell csinálni mindenkinek valamit) témája: fák. Oké, fák….és akkor, hát nem vagyok egy kertész-típus. semmi ötletem nem volt két napig, amikor is hirtelen (Renate twitter-üzenetei nyomán) kipattant a fejemből az ötlet: a fém szerelvényekből és textilekből csinálok egy fát. Annyira egyértelmű volt, hogy nem is értettem mi tartott eddig. Tegnap – vagyis ma – hajnali negyed kettőkor fejeztem be: és még a tetejébe absztrakt is. (Szerintem.)
A többi fa-inspiráció megtekinthető Renate blogján.

+ Tovább olvasom

Fluffy Spring / Bolyhos tavasz

Spring, finally!
Today I just had to go out to Margaret Island (a nice green island in the middle of Budapest): the sun was shining, birds were twittering, and I couldnt stay inside. I was in the mood for running (rare moments!) – there is a running path around the island – but I was dressed in a mini skirt (because of spring!) and I had my laptop with me, so I was just walking along the running path, next to the river. I felt so light and so free, and I met so many signs of the spring: little yellow flowers, little white doggie, big piece of fluffy candy….and finally I could lie in the grass, just in the middle of the island.

******
Végre, tavasz!
Ma egyszerűen muszáj volt kimennem a Margit szigetre: a nap olyan szépen sütött, a madarak olyan édesen csiripeltek, hogy képtelen voltam négy fal közt maradni. Furcsa módon futhatnékom támadt (ritka pillanatok egyike), de mivel miniszoknya (pont a tavasz miatt) volt rajtam, a hátamon meg a laptopom, ezért megelégedtem a futószalag melletti sétával. Olyan könnyednek és szabadnak éreztem, és a tavasz ezer jelével találkoztam útközben: pici sárga virágok, pici fehér kutyus, nagy darab vattacukor…és végre lefeküdhettem a fűbe, pont a sziget közepén.

+ Tovább olvasom