Ma szabad vagyok. Fantasztikus dolog ez. Jövök-megyek a városban, nézem az embereket. Merthogy egészen más a város így napközben, mint munka után, amikor mindenki siet valahova: haza, bevásárolni, gyerekért, könyvtárba, sörözni. Valahogy lazábbak azok az emberek, akik ilyenkor sietnek az utcán. (Ez valami oximoron-féleség lett.) De persze ezt ki kellett érdemelni: reggel három óra leforgása […]
Hónap: 2005 január
A tegnap este terméke. (cikk-, film- és könyvcímek) Mentsük meg a bucnit! Bucni vagy nem bucni. Döntsd a bucnit! Ki bucni, ki nem. A bucnik támadása – avagy nem minden bucni ami fénylik. Bucnisztika haladóknak. Ősmagyar bucnik a Kárpát-medencében. Stb.
A mai napi mottó: “Jaj, csak ne legyen szignifikáns!” B. ezt a mondatot cirka negyvenszer ejtette ki a száján, mint egy imádságot. Ámen.
Új szóval gyarapodtam: bucni. Kutatási ajánlatot kell arra írnom, van-e igény a jó minőségű, magyar bucnira. Mert a törökök meg a kínaiak, ahogy eluralják a textilipart, úgy dominálnak a bucni-iparban is. És ráadásul a hülye multik az anyaországból hozzák a saját bucnijukat, nem törődve azzal, hogy az évszázados múltra visszatekintő magyar bucni-ipar ebbe belerokkan. Mindez […]
Túlteljesítettem eddigi rekordomat, ami két tekilában merült ki. Három pálinka gurult ma le.
Nem akarok megint a munkahelyemről nyavalyogni…csakhát persze feszítenek a mélyenszántó gondolatok. Valahogy nem hatunk egymásra inspirálólag – mármint én meg a hely. Elismerem, bennem is van hiba, nevezetesen, hogy lehetnék aktívabb is, de amikor azt érzékelem, hogy minden szarral engem találnak meg, akkor elmegy a kedvem. “Van egy bizalmi feladatom a számodra” – jött hozzám […]
Néha kicsit unom, hogy csak magamról, a körülöttem lévő dolgokról írok, mintha én lennék az epicentrum. Persze bizonyos értelemben én vagyok – no doubt – de azért az mégiscsak uncsi – és néha olyan kisszerűnek is találom -,hogy folyton a velem történő eseményekről írok, meg azok értékeléséről. ‘Who the fuck cares?!’ merül fel egy csomószor. […]
Nagy segge van és tömpe orra. Ez a pasim új üzemi autója. Ezüst színű, elegáns kárpit, cd-lejátszó, légkondi. Csodaszép, de nehéz hozzászokni. Szerintem jobban illett hozzá kicsit rozsdásodó, piszkos régi. Ez olyan multi-menedzseres. *** Tegnap este slukkoltam hármat egy spangliból. Köhögtem, olyan erős volt. Meg persze azért is, mert öt hónapja nem gyújtottam rá. De […]
A tegnapi egy nagyon jó este volt, méltó 41. szülinapja Somának. 1. A hely – MTA klub – gyönyörű, sokkal jobbat tett ez a kissé gyarmatizáló, koloniális, Hamingway-es hangulat az eseménynek, mint a Szabó Ervin könyvtár aranyozott neobarokk angyalkái. 2. Kb 200-an voltak, ami csak abból tűnt fel, hogy a kaja mintegy öt perc alatt […]
Telefonbeszélgetés. – Na, és hogy vagy? Én: Jól, csak kicsit izgulok az esti előadás miatt. – Ne izgulj, édi leszel! ???!!! Ezt szokás mondani? Hogy “édi leszel”? De én nem “édi” akarok lenni. Vagy az ismerős, akivel beszéltem, úgy gondolja, hogy ha más nem, akkor édi? Vagy mi?!
