Fogadkozom magamban, hogy én aztán nem fogok úgy viselkedni, mint a szüleim. Én biztos nem fogok 30 évig ugyanazon rágódni, körbe-körbe járni. És néha teljesen megijedek magamtól, mert anyukám reakcióit vélem felfedezni magamban. Ilyenkor visszahőkölök, jobban megértem őt, de tudom: nem akarok így élni, bizonytalanul, követelőzve, mint egy kisgyerek. Persze érthető a dolog: mégiscsak ebben […]
Hónap: 2005. szeptember
Érzem a késztetést, hogy írjak valamit, de mégsem tudok. Kimerültem az elmúlt napok lelkiéletében. A nagy felismerések, rácsodálkozások kivették az energiát belőlem. Meg a felfázás is.
Mostanában ilyen cikkeket olvasok. (Van ennek egy első része is.) Néhány dolgot annyira találónak érzek, hogy magamban hangosan röhögtem: hát igen, néha (?) én is ebbe a logikai csapdába esek, és tényleg mekkora hülyeség. És valóban, többnyire ugyanazt a rossz gondolati sémát követem, rossz beidegződések miatt. „Aki titkon attól fél, hogy nem szerethető, az kiélezetten […]
Mintha kétszer olyan hosszú lenne minden nap, mint eddig. Mintha nem is két hét, hanem egy hónap telt volna el. Nekem már két hét, de lehet, hogy másnak még csak két hét. Teszek-veszek, emberekkel találkozom, új dolgokba fogok, de az agyam csak egyetlenegy kérdés körül forog, képtelen vagyok bármi másra tartósan odafigyelni. Jó és rossz […]
Újabb lelet.„Keresem az igazit, na már nem nőben, csak hangfalkábelben, olyat drótot, ami minden másnál jobb, nem állati sérülékeny, etc.”
Az elmúlt két hétvége komoly kihívás volt a szüleimnek. Előbb a nagyobbik lányuk drasztikus hangulatváltozásaival kellett megküzdeniük, most pedig a kisebbik pánikrohamával, ami még mindig nem csengett le. Hugom holnap kezdi meg az egyetemista létet, de viszonylag távol a meleg otthoni fészektől, család, és egyelőre barátok nélkül. Mindez csak most tudatosult benne: a felvételi papírok […]
17 évesen rájöttem, hogy nem lehet mindenütt ott lenni. Egyrészt fizikailag képtelenség, másrészt pedig nem is kell. Nem kell attól félni, hogy lemaradok valamiről, mert nem fogok. Kész. És onnantól fogva nem estem kétségbe, ha péntek este nem volt programom, ha a szombat estémet otthon kell töltenem a hugomra vigyázva. És ez maga után vonta […]
Így, a 30 felé közeledve különösen jól esik, ha huszonévesnek néznek. Ma például 25 évesnek nézett a Kati instruktor. Csak kérdés, hogy miért, mert azt azért nem gondolom, hogy olyan nagyon fiatalosan nézek ki. „Te fiatalabb lehetsz, mint a Balázs” – találgatott. A logikája valószínűleg az volt, hogy ha a Balázs az adatfelvételi igazgató, akkor […]
Gyűlnek-gyűlnek az instruktorok. Puszi Margó, puszi Margit! Majdnem csupa középkorú-idősebb nő. A szögedi instruktor rémtörténeteket mesél a másik cégről, a somogyi pedig a kérdezőket szidja, hogy rövig pórázon kell őket fogni. És csacsognak a különböző kutatócégek hátborzongatóbbnál hátborzongatóbb kutatásairól, amikor azokat a műtőorvosokat kellett megkérdezni, akik havonta legalább 20 vakbélműtétet csinálnak, és kék műtőruhát hordanak. […]
Azt terveztem, hogy ha találkozunk, akkor majd nagyon magabiztos leszek. Ehelyett sírtam. Nem értem: hogyan várhat valaki megértést, figyelmet és odaadást, amikor ő maga nem törekszik ugyanerre, hanem csak azon kesereg, hogy ő ezt miért nem kapja meg?!