Hónap: 2004 június

Igen, álmok, tervek, azok vannak. Csak kérdés, hogy nem leszek-e túl kishitű belevágni a megvalósításba. Csak nem.

Igen, pontosan ugyanezt érzem én is. Nem hiába komálom őt. Hankiss Elemér: Tény, hogy nehéz ma Magyarországon olyan közösséget és ügyet találni, amely azt az érzést kelti az emberben, hogy családi életén és a munkáján kívül is nyílik terep arra, hogy valami jó és hasznos dolgot csináljon. Holott óriási rá az igény. Az életnek értelmet […]

Mindent azonnal akarok. Ez így van már régóta. És aztán pesze semmi se történik azonnal, és várni kell…ha bírok. Miért nem történik ez, meg az. Másoknak meg igen.

Kész, vége. Olyan vagyok, mint egy szétlapított francia krémes. Vagy Malacka szülinapi lufija. Még fel kell dolgoznom, hogy szoc. diplomás vagyok, 6 év után vége az egyetemnek, nincsenek szóbelik, dogák, folyosói cigizések. Kicsit üresnek érzem magam. Négyeske lett. Persze ennek is kell és lehet örülni, csak valahogy olyan bénán folyt le az egész. Például az […]

Nauru sorsa beteljesedett. I. rész. II. rész. Így kezdődött: nauruiak 1921 előtt. Így folytatódott: Meg így: És így: Asszonyok ma: És tegnap: Térkép:

Besétáltam egy könyvesboltba, amiről azt hittem, hogy antikvárium. Hát nem ott ücsörög a pult mögött egy nagyon régi ismerős?! Csak épp pont háromszor volt akkor, mint amikor megismertem. (De az is lehet, hogy terhes, ki tudja, nem mertem megkérdezni.) Vicces volt a megismerkedés is: egy nyári tábor alkalmával, 1995-ben odajött hozzám a csaj és így […]

Szófosás van megint. Ez már tutira az államvizsga-frász jele. Elgondolkodtam azon, hogy mégiscsak az iparművészetire kellett volna jelentkeznem, akkor nem kellene a nyelv funkcióival bíbelődnöm (kom.elméleti megközelítés, nem biológiai!). De mindennek oka a Rózsa néni, az áltisis rajzszakkör vezetője. Úgy lefikázta a krumplinyomatomat, hogy attól kódult. Biztos ez van a háttérben. Meg talán az is, […]

Kaptam egy összefoglalót ma a Westel (bocs, T-mobile, ha már kidobtak erre 5 milliárdot) és az MTA Filo Intézet által minden évben szervezett mobiltelcsis konferenciáról. No woman no cry – Bob Marley előadásában jön a gépemből kifele. Biztos érdekes lesz, csak áttekintve az előadások összefoglalóit egyre inkább az az érzésem, hogy ez valami “hype” szerű […]

Egy órán át leszakadtunk a hálózatról. Majd kiderült, hogy egy kedves, hímnemű kollegám elvitte a zsinórt, ami összeköt minket a világgal. Nem hagynám kettesben a számítógépemmel.