A Mai Manó házban Kertész Andor (ismertebben: André Kertész) kevéssé ismert képei láthatók, többek közt első világháborús képek Magyaroszágról. Hát igen…nem véletlen, hogy félnykép-aukciókon 30-40 ezer dollár a kikiáltási ára a képeinek. És megint rájöttem, hogy mennyire szeretem a fotózást, és mennyire szeretnék én is olyan jó képeket csinálni. De saját becslésem szerint egy felsőközép-kategórás […]
Hónap: 2005 április
Kiemrült az aksim. Nincs kedvem semmihez. Legkevésbé a monitor-bámuláshoz van kedvem. Most nehezemre esik elképzelni, hogy örömet leljek a szociológuskodásban, hiszen az nagyrészt monitor-bámulást jelent. Sajnos az újságíróskodás detto.Ráadásul nem is látom a tevékenységeim értelmét. Városi Sétáló leszek, hivatásos Emberfigyelő. Cukrászda-rém. Üvegműves a Margitszigeten. A problémás ügyfél. Olvasó, író. A Bizsus Judit. Vasárnap egy esküvőn […]
A Karafiáthfilm-klub (Nyitott Műhely) első darabja a “Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt” c. szuper girly film volt. A film olyan volt mint vártam: az eleje vicces, aztán a közepétől kezdett leülni, és persze a végén volt nagy romantikus jelent a híd közepén. Az érdekesebb viszont az volt, hogy a két filmklub-vezető, Orsolya […]
“Párosan szép az élet”. Ez a címe Luca új kiállításának.Vidám és szomorú egyszerre, és zseniális. Annyira pontosak a képek, akár a Mapplethorpe-virágok. A kirajzolódó történetet pedig lehet optimistán és pesszimistán is értelmezni, ki mit hámoz ki belőle. És Benő külön kiállítószobát kapott, mint az életben a nagy, különálló fejezetek. Ha már a szellemidézésnél tartunk: Áron […]
Ez hihetetlen. Ezt nevezem nyilvánosságnak. (Persze fizetni azért kell érte…)Az amerikai Gallup oldalán minden (!!) kérdőívük megtalálható az egyes kérdésekre adott válaszok alapeloszlásaival együtt, 1930-tól. Egyszerűen fantasztikus. Majdnem elsírtam magam, amikor erre ráakadtam. Íme egy kis második világháborús ízelítő 1942-ből: Question: qn5_K[SPLIT SAMPLE] What will bring the war to an end? (Please indicate in the […]
Tegnap arról beszélgettünk, hogy hogyan is kellene ön-érvényesítenem, ami viszonylag kevéssé megy nekem. Mármint az a része, amikor a saját érdekeimért kellene kiállnom, úgy is mint nem szakmai, esetleg megalázó feladatok, fizetésemelés, hangnem, hülye poénok és mindaz, ami egy munkahelyen megeshet. Érdekes módon kettévált nálam az, hogy önmagamért mennyire konfrontálódok és a feladatért – gondolok […]
Ezt írja az origo Veres Jánosról. ……“1990-ben önkormányzati képviselővé választották Nyírbátorban, ahol neki kellett felügyelnie az MSZMP pártvagyon átadását. “……“Komoly vagyona ellenére, amíg Budapestre nem költözött, addig felvette a vidéki képviselőknek járó költségtérítéseket, 2002-ben lakhatásra és egyébre több mint nyolcszázezer forintot.” Hát nem egy tipikus mutyiziós mszp-sről van szó?!
Szusit zabáltunk tegnap: én csináltam. Hát nem azért, de elég jól sikerült, ahogy az immunerősítő gyömbéres leves és a kínai ízekre hajazó bambuszos-kukoricás-szójás husi rizsával. Viszont ezekből is kitűnik: nem vagyok egy tipikus japán háziasszony, aki inkább pironkodik a főzte miatt, hogy esetleg túl kemény a rizs, vagy túl hosszúak/rövidek a húscsíkok. Ma pedig ellátogattunk […]
Az ördög a lusta testekbe költözik – próbált egy Talmud-idézettel motiválni a főfőnököm. Próbálkozása erősen mellé ment: az alulmotiváltságot erősítette. Én persze hallgattam, és nem mondtam semmit, csak magamban forrongtam. Talán nem kellett volna, talán ezúttal jobb lett volna visszaszólni.
Fontos dolog a tapasztalatcsere lányok közt – de persze mások közt is, de engem most ez a szeglet érdekel. A funkciója olyan, mint az összehasonlító anatómiájé: ha elég sokat beszélgetünk, akkor el tudjuk magunkat, a kapcsolatunkat helyezni egy kreténségi skálán, ahol is az egyik véglet a “tök normális, elfogadható” a másik pedig a “nagyon gáz, […]
