Gyí’ te paci!
Hónap: 2006 január
Nézünk a képeken: a bakterfiú és a macája. Valamilyen újágírós eszem-iszomon készültek jó pár éve. Már nagyon kifakultak, eltűnt a hajunk és néhol a pupillánk: a tartósító fixíroldat valahogy elpárolgott az üveg alól, a nap kiszívta, vagy nem tudom mi történt. Mikor kezdett el fakulni? Talán párhuzamosan a lelki folyamatokkal, de egy éve legalább. Az […]
Amikor a fotó jobban sikerül, mint az eredeti műtárgy….
Dunai Marci az amerikai helyi médiáról és blogokról. ***Ismét nagy életigazságokkal találtam szembe magam. Úgy tűnik, ez az év a nagy találkozások és változások ideje. “A legnagyobb gond, hogy e régi emlékek rendszerint nem úgy bukkannak elő belőlünk, hogy udvariasan bemutatkoznak, mondván: “Jó napot kívánok, én vagyok az Ön feldolgozatlan érzelmi problémája a múltból”. Amikor […]
Pisi és szarszag volt náluk. Nagymamám a napi 24 órából 20-at tölt alvással, a születésnapi ünneplést is így kezdte. Csont és bőr volt, az auschwitzi fotók jutottak róla eszembe, csak rajta volt hálóing. A lábkörme olyan hosszú volt, mint egy jógié. Aztán felébredt, és a család ösztönző hatására háromszor is kicsoszogott a konyhába a járókerettel, […]
Végre jól alszom: végre megint elmúlt január 11, a díjátadó.Végre kezd elismert rendezvény lenni: volt sok főszerkesztő és szerkesztő, ismert és kevésbé ismert emberek, mogyorós rizs, spárgasaláta és rétes fahéjöntettel (ami szerintem nagyon nem illett a meggyesréteshez) és úgy tűnt, hogy mindenki netwörkölt egy kiadósat. Én a magam részéről életemben nem smúzoltam ilyen zökkenőmentesen, úgy […]
Valaki nemrég megkérdezte tőlem, hogy mit csinálok mostanában. Azt válaszoltam, hogy felforgatom az életem. Ez már akkor is igaz volt, de most már még igazabb. 2006 a változás éve – ez lehetne az én kampányszövegem is, de a helyzet az, hogy számomra ez nemcsak kampányszöveg. A változás most lavina formájában elindult; illetve folytatódik.
Hihetetlen felszabadító érzés amikor kiderül: nem is vagyok olyan hülye, mint két perccel azelőtt gondoltam, amikor elkapott a pánikroham. Megnyitom az adatbázist, futtatok egy gyakoriságot, és látom, hogy valami fatális hiba történt, ráadásul még furcsa kódok is szerepelnek az adatok közt. Kész, gondoltam, elbasztam az adatfelvételt, mert valószínűleg elfelejtettem megmondani az utolsó percben történt változtatást, […]
A Sötétkamra óta nem láttam igazi jó filmet, egészen tegnapig. A Rashevski-tangó témája ismerős: zsidó identitáskeresés. Van minden, ami egy ilyen filmhez kell, és ami egy zsidó családban előfordulhat: háborút túlélt nagyszülők, kivándorlás-családszakadás, vegyesházasság, betérés, felnőttkori körülmetélés, gyökérkeresés, arab-zsidó szerelem. Ettől még lehetne akár túlburjánzó is, mint egy tipikusan terhelt, ideges zsidó család, és mégsem. […]
