Néztem a kis vicces rajzfilmet (IceAge2), és arra gondoltam, hogy talán mégsem kéne „bugyuta” kis rajzfilmeket nézegetnem, az nem „való”, nekem most sokatmondó értelmes filmet kellene néznem. Közben pedig arra is gondoltam, hogy pont azért nézem ezt, mert aranyos és vicces, és vidámkodni akartam. Miközben mindezeken méláztam már egyáltalán nem voltam vidám, hiszen pont az […]
Hónap: 2006. március
Beszélgettem anyukámmal.Nem akartam, mert nem éreztem magam felkészültnek, de aztán mégis belesodródtam. Elmaradt a rettegett üvöltözés; nyugodtan hallgatta az összes, a hónapok során gyűjtögetett családi konklúzióimat, néha számonkérésemet. Jó volt elmondani, ám a várt katarzis elmaradt – legalábbis belőlem. Azt gondoltam, hogy ha ezt valaha megbeszélem vele, akkor majd nem leszek ideges és irritált; megnyugszom, […]
Kezdek igazi ügyféllé válni.Tegnap bementem egy óraboltba, ahol a papám kerekedik szülinapjára kerestem megfelelő ajándékot. Ki is szúrtam egy harmincezreset. Akarok fizetni, kérdem, kártyával lehet-é. Igazából költői kérdésnek szántam, de nem az lett, mert az eladó közölte, hogy nem. Teljesen ledöbbentem, hogy egy óraboltban, ahol többszázezres órák is vannak, hogy-hogy nem lehet kártyával fizetni, és […]
A mai nap fénypontja: feketeribizlis alovera ital Japánból. Nem mondom, drága volt, de megérte. Újra rághatom a puha aloevera-darabkákat. A nap következő fénypontja az lesz, hogy újabb dílert avatok: meghódítom az ötkert.
„Azért szeretlek, mert megmondod, amit gondolsz. És én is megmondom” mondta S.Hanna anyukája. Furcsa volt ezt hallani, mert ez nem minden kapcsolatomra jellemző, és nem mindig. Miközben igyekeztem a lehető legtöbb babaszagot magamba szívni elméláztam: ‘háde mér nem (volt?) jellemző ez minden kapcsolatomra? mitől függ? Persze ez így, kérdés formájában nem igaz, mert tudom (részben?), […]
Kétszeresére növekedett a modernségi mutatóm, amióta itthon is van adsl – azaz két órája. Például van már msn-em és skype-om, és beszereltem hozzá a mikrofonos fülest. meg beállítottam magamnak egy saját fiókot az xp-n, barikás képpel – bár ez független az adsl-től. És pont egy másodpercig tartott letölteni azt a képet, ami ábrázolja, hogy milyen […]
Portás: Mi a neve?Én: Wild. Dupla vével, mint Wild. Portás: Ah, mint a Michelle. Na tessék, megkaptam. Legközelebb azt mondom, hogy igen, személyesen. ***Hirtelen közvetlen közelségbe került a lakástulajdonos-csere, és bepánikoltam. Úristen, ott kell élnem, egyedül? Egyedül lefeküdni és felkelni, reggelizni, hazaérni. Most akkor is pánikolok, amikor tudom, hogy az egy nagyon barátságos kis lakás, […]
Az elmúlt félév egyik legjobb napja volt a szombati. A robot-riporttól teljesen lázba jöttem, élveztem, hogy fotózhatok, a képriportozást. A csúcspont az ijedt kisfiú volt: éppen azon szenvedtem, hogy rendes képet készítsek robot-ember viszonyról, és már épp kezdtem nyugtázni 30 nem túl jó kép után, hogy akkor majd nem túl jó kép lesz, amikor ott […]
Ezek most jöttek ki a sütőből, és az új díleremnél landoltak.A Látomás butikban, Julie-nél megtekinthetőek.
A Társadalomelmélet nevű órán arról volt szó, hogy a történelem során hogyan is alakult az emberkép. Ennek egyik megkerülhetetlen fogalma az individum, az egyén. Valamire reagálva felvetettem, hogy az egyén az tulajdonképp másokhoz képest egyén, hiszen másokhoz, a közösséghez képest határozódik meg az, hogy mi az egyedi, az individuális. Erre az előadó ellenvetette, hogy igen […]