Úgy néz ki, hogy megismétlődik a folyamat. Megint úgy érzem – és nagyrészt így is van – hogy az égvilágon nem tudok semmit. Ilyen legutóbb 97-ben volt, amikor az NSZ-nél lefikázták az örző-védő cégekről szóló cikkemet, tegyük hozzá teljes joggal. De én akkor annyit érzékeltem az egészből, hogy kib. sokat dolgoztam vele, és nem mondják […]
Hónap: 2004 május
Annyira örülök, hogy vége ennek a hétnek. Borzalmas volt. Minden nap 6-7ig a szgépet bújtam és nyitott kérdéseket kódoltam, hiányzó adatokat pótoltam és mások slendriánságát javítgattam. Persze azért voltak jó pillanatok is. Pl: ‘Soroljon fel két-három, műanyaggal foglalkozó céget’ (kb így hangzott a kérdés) Válasz 1: Parmalat Válasz 2: McDonalds. Válasz 3: Mizo. Nem viccelek. […]
Már gondolni sem tudok másra. Egész nap ezzel foglalkoztam. recode q.25.c.2 (99=98) (sysmis=98). fre q.25.c.2. if (q.25.a ne 2) q.25.c.3=9999. recode q.25.c.3 (88=99) (9999=88). fre q.25.c.3. recode q.25.c.3 (99=98) (sysmis=98). fre q.25.c.3. recode q.26.a (7=99) (88=99) (sysmis=99). fre q.26.a. recode q.26.b.1 (98=99) (sysmis=99). fre q.26.b.1. recode q.26.b.1 (88=99) (92=99). fre q.26.b.1. recode q.26.b.2 (87=98) (88=98) […]
Van egy halovány sejtésem. A főnököm a lojalitásomat akarja megvásárolni. Látta, hogy múltkor – az ominózus kollektív felelősséges értekezleten – nagyon csúnyán nézek. Azóta nekem már egyszer megpendítette, hogy “majd kitalál vmi prémiumot”. Most bejött a szobába, és megkérdezte a Bélát – kutatásvezetőt – hogy “miért nem kapnak a fiatalok néha egy kis pénzt”? Béla: […]
Annyira jó volt pénteken kimozdulni a remeteéletből. Rögtön egy csomó kedves ismerőssel/baráttal találkoztam a szimplakertben. MOstanában úgy néznek ki a napjaim, hogy napközben szöszmötölök a műanyagokkal, az autógumikkal, az öngondoskodással, ajánlatokkal és hülyébbnél hülyébb franciákkal, aztán este beadok magamnak – vénásan – egy nagy adag szoc.elméletet, vagy szociálpszichológiát. Annyira lenyűgöz ez a teknika. (Olyan vagyok, […]
A főnököm bevezette a cégnél a kollektív felelősséget. Kicsit ki vagyok ezen bukva. Nem vagyok én annyira megbecsülve, hogy kollektív felelősséget vállaljak. De mivel mindenki beleegyezően bólogatott az eléggé ótvar felvetésre én sem igazán szóltam, illetve csak halovány célzást tettem a nemtetszésre. (csoportnyomás, konformitás) Önmagában persze hogy akkor jobban vigyáz a pályázatok összeállításánál az ember, […]
Rájöttem, hogy mi a blog. Köszönöm Jürgen! Aszongya: “Madame de Stael eszmélt rá, hogy a személyek önmaguk és mások számára “sujets de fiction”-ná válnak ugyanaz a Madame de Stael, akinek házában minden képzeletet felülmúló szenvedéllyé vált, hogy étkezés után a jelenlevők valamennyien visszavonultak, és egymásnak leveleket írtak.” (J. Habermas arról, hogy a 18.szzd-ban a levél […]
Utálom, amikor azt mondják nekem: “Na, mesélj!”. Ezek arra várnak, hogy majd én szórakoztatom őket. De ha bele is kezdek valamibe, egy mondat után már csak a saját nótájukat fújják. Annyira álszent dolog ez a “Na, mesélj, mi van veled?” kérdés, általában azok teszik fel, akiket igazából nem is érdekel az, hogy a másikkal mi […]
Ma ellátogattunk este kedvenc japán éttermünkbe, a Daikichi-be, a Mészáros utcában. Ismét jót ettünk, csak az volt a probléma, hogy az egész helyiségbenm én voltam az egyetlen lány, és a barátommal mi voltunk az egyetlen kerekszeműek (a pincéren kívül). Érdekes volt. Egyszer már volt ilyen élményben részem. Asszem 98-ban volt vmi kínai filmhét a Művész […]
Ezer köszönet és hála a Lebukottnak és Patríciának, hogy megmentették a fókuszcsopit és ezzel együtt a hazát. Kaptak is érte szép könyvet. Náha nagyon ki tudok azon bukni, ha valakik nem végzik el a feladatukat, amiért ráadásul vaskos pénzeket kapnak.
