Nnna. Rászántam magam és feltöltöttem a saját “best of”-omat. A Linkek alatt Gyöngyeim címszó alatt található, akit érdekel. ****Tegnap este azon filóztam, hogy milyen jó, hogy a 70es években születtem, és nem 20-30-40-50-60-70 évvel korábban. A Holocaust krónikája c. vaskos könyvet tanulmányoztam.
Hónap: 2004 július
Ma járt a cégnél a nyári Mikulás. Délután fél hatkor hozott 4 adag hatalmas sushi-tálat. Fél óra alatt betermeltük, ezalatt Béla a japán történeteit mesélte. Egy kész rejtély, misztikum az egész, mivel egyikünk sem rendelte. Szerény véleményem szerint, a főnökünk volt oly kedves, de Béla szerint ez kevéssé valószínű. Most tele vagyok, de nagyon és […]
Én és a siker – egy újabb teszt. Az Ön válaszainak összpontszáma: 20 Üdvözöljük a középső kategóriában. Ön már rálépett a helyes útra. Nem kizárt, hogyha még több önbizalomra és érdekérvényesítő képességre tesz szert, fürödni fog a pénzben. Tudja, hogy Önnek kell megteremtenie a lehetőségeit, illetve hogy nem találja meg a szerencse, Önnek kell […]
Csomót gondolkodom mostanában a “mi legyek ha nagy leszek” kérdéssel kapcsolatos döntésről/döntésképtelenségről, arról, hogy kell-e egyáltalán dönteni, van-e ennek “határideje”. Ez már amióta az eszemet tudom így van: nem tudok válaszolni a kérdésre. (Irigykedem is a hugomra, aki konkrétan pszichopedagógus akar lenni. Azt ugyan konkrétan nem tudom micsoda, de irigylem, mert döntött és már másodikos […]
Asszem a közvetlen főnököm nem igazán komál engem. Ingerülten, szinte kiabálva beszél, ha olyat kérdezek, amit ő rangján (tudásán) alulinak érezhet, és sokszor fokhegyről válaszol a nem munkajellegű kérdéseimre; ilyenkor jópárszor rám se néz, hanem valahova máshova. Ez aztán az inspiráció.
Cs. barátnőm tegnap teknős-filozófiai előadást tartott nekem, rólam. Azaz ne pörögjek annyit, ne pörögjek túl, mert az hosszú távon nem túl jó. Azaz ne vállaljam túl magam, értékeljem azt, ami van, és döntsem el, hogy mi a fontos és aszerint cselekedjek. Lassan járj, tovább érsz. Amúgy meg valaki egy levelibékához hasonlított úszószemüveggel a fejemen.
Nem bírom ezt az állott meleget. Nem elég, hogy nem kapok levegőt, de minden végtagom a háromszorosára duzzadt; úgy érzem magam mintha virsliből lennék. Tegnap újfent beszélgettem egy hajléktalannal, pontosabban ő beszélt – néha sírdogált – én meg bólogattam és hümmögtem. Szolgált az idegenlégióban, valamiből vett valahol telket, ráépített egy házat, háromszor felcsinált egy nőt […]
Most, hogy az uszodában úszom, felettébb zavarnak az emberek. Leginkább azok a csajok, akik úgy süttetik magukat, hogy a medence szélén ülnek és szépen pedikűrözött lábikójukat belógatják a vízbe oly módon, hogy az úszó biztos beleütközzön. Természetesen fintorognak ha az úszó beleütközik. Aztán még ott vannak az ötvenes-hatvanas bácsik, akik sportolnak, de már kijöttek a […]
A leszokás a cigiről persze egyértelműen pozitív dolog, csakhát míg az ember nekidurálja magát, addig lelkierőt vesz, meg elolvas szakirodalmat. Így írnak általában a leszokásról. “A teljesítőképesség javulása már egy-két hét után észrevehető. Jobb lesz a közérzet, a szájíz, megszűnik a haj és a ruha bagószaga, kifehérednek a fogak, és a lakásból eltűnik a […]
Az előbb nagyon érzékletesen leírtam, hogy milyen jól mulattam a tegnapelőtti sznobképzőben, de a hülye internet már megint megtréfált és a gondosan megkomponált mondatok jól felszívódtak az éterben. Persze most káromkodok. Úgyhogy az eltűnt post lényege dióhéjban: – remek példája volt annak, hogy a középosztály mit gonol arról, hogy hogyan kell felsőbb osztályosan viselkedni – […]
