Hónap: 2005. december

Új családtagom van, le nem jön rólam.A teste fekete, szeme csak egy van, de azzal zoomolni is tud.Van benne tükör is és digitália is.És szemüvegeseknek külön dioptria-korrekció.

Azt kérdezte tőlem, hogy miért nem vagyok többet a nagyszüleimmel. Úgy alakult, hogy a nagyszülők valamiért jobban szerették/értették egyik gyereküket, mint a másikat. Az egyiket jobban értékelték, mint a másikat. Úgy alakult, hogy a nagyszülők jobban szerették az egyik gyerekeit, mint a másikét. Vagy legalábbis több közük volt hozzájuk. Úgy alakult, hogy nem alakult ki […]

Lassan én leszek Szendi Gábor nem-hivatalos utóközlője, fan-club alapítója, esetleg csináltatok a képével nyomott pólokat, bögréket és kitűzőket. Már rég volt az, hogy vártam valakinek az írásait. Sőt: még nem is volt ilyen, oszt’ most már kettő is van: ő meg a Mérő. Most ezt a korszakomat élem nyilván, az önelemzős, pszichologizálós, világban magamat elhelyezős […]

Az idei céges vacsi visszafogottabbra sikerült, mint a tavalyi bizonyos szempontból, habár igyekeztem kitenni magamért és távozáskor jól meglocsoltam egy kollegát vörösborral. Közvetlen főnököm ezúttal nem akart orrpuszit osztogatni, és csak az új grafikus lányt próbálta leszoktatni az anorexiáról. (Új grafikus lány most találkozott először a cég alkalmazottaival…még nem késő neki.) Inkább Ex-Bp virított. Immár […]

Kaptam egy kis reklámot ajándékba.

Rájöttem, hogy nekem már vannak önkénteseim; az önjelölt menedzserek: Galád – aki a minap levélben tudatta barátnőivel, hogy nálam jobb bizsust keresve sem találnak – és Szomszéd Timi. Jó dolog ez: feldob a szomorú karácsonyi napokon. ****Valamikor réges rég Világjáró Ákival arról beszélgettünk, hogy a gyógyszeres pszichés kezelés teljesen értelmetlen, ha nem egészíti ki dumálós. […]

Víg Cafe, tegnap, este hat óra: „Maga olyan csinos, olyan szép. Ha egyedül lennék, biztos ideülnék” – udvarolt nekem egy 70+ éves, amúgy eléggé jó karban lévő úriember, miközben az extenzionális mondatfunktorság rejtelmeit próbáltam kibogozni. (A nagypapám is biztos így szedte fel a huszonéves barátnőit anno.) BME, ma reggel, 9 óra: „Maga itt a legokosabb, […]

Némileg ismerős érzésekre bukkantam, habár inkább különálló részei, semmint az egész együtt: „amikor végül megjöttek, valahogy éreztem, hogy történt valami. aztán g. csak annyit mondott, hogy már nem kell felmenni a kórházba. „akkor most hazamegyünk?” – néztem bután. és ahogy ott ültünk az ikea-kanapén szorosan egymás mellett, üvöltöttem volna, végül sután csak annyit dörmögtem félhangosan: […]

Bajban a Nyitott Műhely, pontosabban a Laci. Már egy ideje – legalább egy éve – látszott, hogy nem fog menni az egyszemélyes műhelyvezetés, de most manifesztté vált: Laci segítséget kért. És nekem beindult agyam; elméletben mindent megoldottam: a magam és Laci életét egyben. (Two in one!) Az elmélet szerint félállásban a műhelyben tevékenykednék, szerveznék, takarítanék, […]

Az orogo Női lapozója nagyon ráállt erre a lélekbulvár vonalra – de nem rossz. Szendi Gábor újabb cikket írt (ráadásul múltkor a HVG hasábjain fedeztem fel a nevét), ami elgondolkodtató. „A játszma (game) olyan kommunikáció, amelyhez legalább két ember kell, s mindkét félnek rejtett nyereség a célja. ….A nyereségek leggyakrabban valójában egy általánosabb forgatókönyvből, a […]