A tavalyi évértékelőt azzal fejeztem be, hogy 2010 a lehetőségek éve lesz, valamint hogy képes vagyok-e úgy növekedni ékszer-fronton, hogy ne váljak a saját magam gátjává. Nos, 2010 valóban a lehetőségek éve volt valamint a “megalapozásé” is. Az év elején azt írtam fel az éveleji papíromra, hogy szeretném igazán megalapozni magam ékszertervezőként: s ez el is kezdődött, személyes síkon is. (Folytatás az angol rész után.)

***

Dearest English-speaking friends! This is a summary of how I saw my last year, and also an evaluation. It is quite lengthy, so I am translating only the evaluation.
My last summary of the year (2009) ended with a feeling, that 2010 will be a year with full of possibilites for me. This came out to be very true on every level. I started a lot of things: started to seek for help in a few aspects of my business, I started a cooperation and a completly new jewelry line, and at last but not at least I started a silversmith school. At the end of last year I also felt, that I want to establish myself as a jewelry designer, and I also started to walk on this long road. To sum it up, I started a lot of things, and I feel like a little kid who threw a pebble into the pond, and the ribbles will come later, most probably in 2011.  Also, by starting these things I took a lot of risks – as I percieve it. I have a long history of difficulties in tackling insecurity and risks, so maybe these risks I took in this year can help in learning to tackle them. At last, but not at least I want to thank you for your strong support: they really mean a lot to me, and it encourages me to to dare to go beyond my borders.

***

Január
Elkezdtem használni a karácsonyra kapott Moleskine jegyzetfüzetet, és rájöttem, hogy mégiscsak jó egy ilyen jegyzetfüzet a terveknek. Elugrottunk egy napra Bécsbe, ahol végre láthattam Annie Leibovitz kiállítását, majd nekiláttam renoválni, csinosítani a boltomat. A hónap csendesen telt és szép hóeséssel zárult.

Február
A teljesen behavazott temető látogatásával kezdődött a hónap, ahol meg is született egy fotó-projektem első darabja: tél a temetőben. A jegyeztfüzetes rajzolgatás jó hatással volt rám: sok új fülbevaló született. Sokadszori próbálkozásra elfogadták jelentkezésemet egy menő online piacra, melynek végeztével levontam a tanulságot: attól, hogy valami menő, nem biztos hogy nekem ott a helyem. A hónap további részében sokat jártam Győrbe és környékére, és tudatosult bennem, hogy bizony én is a nagy budapesti értelmiségi elefántcsonttoronyban élek.

Március
Folytattam az “országjárást”, majd kísérleteztem pomponokkal és tollakkal. Megcsináltam az első pipacsos fülbevalókat, és nem is értettem, hogy miért nem jutott korábban eszembe. A hónap végefele honlapkritikát kaptam, amit nagyrészt igazságtalannak éreztem, rosszul esett, viszont elindított egy új úton.

Április
A hónap nagy örömmel kezdődött: kiderült, hogy volt értelme hóban-fagyban országot járni és kibújni az elefántcsonttoronyból. Meghívást kaptam egy amerikai design kirakodó vásárra, ahova virtuális utazást is tettem, majd igaziból is utaztam Jászjákóhalmára, ahol egy remek kreatív napot töltöttünk Annamarival. A hónap végefele a fenntartható növekedéssel kapcsolatos kérdések foglalkoztattak, majd megszületett a szép új vásári installációm terve.

Május
A temetői fotós projekt második állomásával kezdődött a hónap, majd új fotómodellem lett barátnőm személyében. Hirtelen elhatározással vettem egy repülőjegyet Amszterdamba, majd a hónap végefele debütált a szép új installáció a Gozsdu Bazárban. Május egyik utolsó napján hivatalosan is lezártam a rogyasztott üveg korszakomat.

Június

A hónap egy frenetikus amszterdami úttal kezdődött, ahol találkoztam a kedves Etsy-s barátaimmal, valamint megtudtam, hogy hogy néz ki egy külföldi design vásár. A hónap mindegyik hétvégéjén valamilyen vásárban voltam, ami meglehetősen kifárasztott, ezért jól jött június végén egy semmittevős hétvége.

Július
Júliusban a kishúgom nagy lett: átvette pszichológusi diplomáját. A hónap közepén hirtelen elhatározásra jutottam: megvalósítva kamaszkori álmom, beiratkozom egy ötvös-iskolába. Később mini-nyaralások következtek, melyek egyikén textil-ékszer workshopot tartottam, amit nagyon élveztem én is és a résztvevők is. Ugyanitt elfújtuk az egyéves gyertyát Mr. Malkovich-csal.

Augusztus
Körülbelül a hónap elején tudatosult bennem: a boltommal kapcsolatos feladatrengetegben vannak olyanok, ahol a képességeim határára értem, és ideje segítség után néznem. A segítség pedig hamar jött, s érezhetően elindult valami új. Később barátnőm jóvoltából Nagymarason kapcsolódtunk ki egy kicsit a budapesti életből, ahol meg is fogant a Cserevirág.

Szeptember
Elkezdődött az iskola, és én azonnal éreztem, hogy ez jó lesz: noha kevés ötvös óra van jelenleg, de tetszik, ahogy a sok rajzolás, festés és egyéb órák érezhetően tágítják a horizontomat. Fotós projektem újabb darabját fotóztam a temetőben, és többféle újfajta ékszert készítettem. A hónap végefele megmentettem a pusztulástól egy gimnáziumi szobrocskámat. (A polc tetején álldogált apukám konyhájában, majd egy vasárnapi napon elhoztam. Két nap múlva leszakadt a polc.)

Október
A hónap elejét feldobta egy ázsiai magazinmegjelenés, majd szeparált-kétnyelvűvé vált a hírlevelem és Facebook rajongói oldalam is lett. A hónap közepén a Cambridge-i könyvesboltokban pihentünk pár napot (képek itt), részt vettem a Segítő design aukción, és elindult a Mindennapi Rokokó sorozat. A hónap végén kiderült: piackutatói munkám végére értem, és valami egészen új és izgalmas kezdődik helyette.

(A többi Cambridge-i kép itt.)

November
A hónap elején elindult a Vadjutka Rikkancs program, majd sok-sok hónapi tervezés után napvilágra jött a Laoni Leather Design-nal közös ékszerünk, a Cserevirág. A sok izgalom után kikapcsolódásként varrtam egy Félig Megevett Mézeskalácsembert, aki később díjnyertes lett. Az egyik hétvégén a 13. harmadik kerületben sétálgattam és feltolultak az emlékek a nagyszüleimről.

December
Nagyon-nagyon sokat dolgoztam ebben a hónapban az ékszerekkel és közben egy galéria-műhelyről álmodoztam. Láng Annamária színésznőnek köszönhetően bekerültem a WAMP-ról szóló Index-videóba és rengeteg fantasztikus élménnyel zártam a három hétvégés WAMP-ot. A karácsonyi leeresztés nagyrészt sikeres volt, noha a jövőre vonatkozó terveim nem mindig hagytak nyugodni.

Értékelés
2010 valóban a lehetőségek éve volt, és ezen lehetőségek közül azt hiszem jópárral éltem is, így sok új dolog kezdődött el az életemben. Úgy érzem, hogy mind ékszer, mint pedig személyes vonalon is 2010-ben új dolgok kezdődtek, amik 2011-ben bontakoznak ki. Ahogy az ember beledob egy követ a tóba, és a kő által vetett hullámok csak később érnek partot. Azt érzem, hogy 2011 ilyen év lesz: a 2010-ben elkezdett dolgok beérésének éve.

Mindemellett azt is érzem, hogy ugyan nagyon sok energiát tettem bele a dolgokba, de nagyon sokat kaptam is.  Saját magam mértékéhez képest sok kockázatot is vállaltam (melyek csak 2011-ben hathatnak igazán), de érzem, hogy nem hiába, még akkor is, ha most még semmi biztos nincs. Az elmúlt 35 évben kiderült: van mit tanulnom a bizonytalanságok kezelésének területén, s talán az egyre növekvő mértékű kockázatok vállalása ebben (is) segíthet.

És legutoljára hagytam a legfontosabbat. Szeretném megköszönni a nagyon sok pozitív és támogató visszajelzést amit kaptam az év során – nagyon sokat segítenek abban, hogy újabb és újabb területekre merészkedjek.