A tavalyi évértékelőt azzal fejeztem be, hogy 2012 talán az építkezés éve lesz. Az is volt: minden szinten. A boltműhely kialakítása utáni eufóriát a tégláról téglára való építkezés követte rengeteg-sok munkával, mialatt kissé workoholic lettem. Magánéleti színtéren szintén a centiről centire való (újra)építkezés folyt: a tavalyi illúzióvesztés után szép lassan egy reálisabb, nyitottabb, elvárás-mentesebb világ megteremtése volt (van) terítéken. E két építkezés mellé már sok minden más nem fért bele az életembe, ami az év vége felé kezdett visszaütni. Nem mondom, hogy könnyű év volt, de megérte: szakmailag és lelkileg is talán kicsit izmosabb lettem. A rövid angol nyelvű összefoglaló után nézzük hogyan is történhetett mindez.

***

I ended last year’s summary with the feeling, that 2012 will be the year of (re)building. It turned out to be true on two levels: both in my professional life and in my private life. After so many changes in 2011 I had to build up my studioshop and myself as a self-employed jewelry designer. And so I did, but in the end I became a bit workoholic. I had lots and lots on my plate during the year: my own designed fabric, cooperations with a Foundation fighting to raise awarness for Diabetes, and with a fellow doll-designer, launching absolutely new things like jewelry displays, organizing two guerilla knitting events, finishing my silversmithing school with a masterpiece, starting a new design course for silver jewelry, starting a course about how to write a business plan, and so on. As a result around November I had a little breakdown, and I had to realize: I cannot do it alone, I need help.

I was also very busy in my private life: after last year’s disillusionment I started to rebuild myself in a more realistic and open way with hopefully less expectations. This was (and still is) a very hard work, so I did not really have time for anything else. As a result, by the end of the year I think I am a little bit less obsessed with the question “Why things are not like I would want to be?”.

And this leads me to the feeling I have for a few weeks now: 2013 is the year for letting things go and acceptance, and I really sigh for some inner peace. Though acceptance is a dual phenomena: usually change comes with not accepting something. As I did so many times in my life.

As for my professional life: this was the first full year of being self-employed. It proved to be stressful and sometimes very hard, but on the other hand it has something  very powerful: the luxury of having a choice.

I feel that this will be the year of growing. In the beginning of 2012 I felt, that I need new ways of creative thinking, something that was very hard for me that time. By the end of the year I felt that step by step I can manage to reorganize my creative brain, and think in a different way.

***

Január

Az év az immár hagyományosnak mondható Julia Child-féle főzőcskével indult, majd anyukám gyöngysorát formáltam a magam képére egy Pipacsfa nyakláncban. A hónap közepén villanykörtéből csináltam vázát, valamint leraktuk egy közös, Titkos Projekt alapjait. A hónap végén barátaim segítségével egy megfakult könyvbelsőről kisilabizáltuk,  hogy milyen szerelmeslevelet írt dédnagyapám (Izidor) dédnagyanyámnak (Janka).

Kedvesinknek képei
Ha együtt lesznek itt
S a magány csendes órájában
Barátságos, meghitt szobácskáiban
szép szemével rájok tekint.
Gondolj róluk szeretettel,
Őrizz meg nekik jó emléket,
S ők nem felednek Téged el!
S ha köztük megtalálnánk
Annak szépség, ki hűn szeret,
Nézz szívedbe: ha ott is megleled
Hova ő zárta a kiutat:
Ne félj a jövőtől,
Mert szerencséssé a bátorság tesz,
Míg szívünkből szeretünk, ki nem vész

Nyaklánc anyukám gyöngysorából: Breakfast at Tiffany’s

Szerelem: Izidor levele Jankához

Február

Nagy váltással indult a hónap: 12 évnyi freemail után gmail-re váltottam. (Nem szörnyülködni, nem röhögni!). Kati ezüst ékszer kurzusán elkészült az ezüst buborékos lánc, majd egy szép februári hétköznapi délelőttön barátaim új lakáséttermének morzsapartijára kaptam meghívást. Közben szorgalmasan jártam az ötvös iskolába, míg a hónap végén jelentkeztem az év legnagyobb kalandjára: miniparcellára áhítoztam a Lecsós Kertben, s közben levendula – és paradicsomültetvényről álmodoztam.

Indul a mandula!

Március

Sűrű hónap volt, mely Stephanie Levy látogatásával kezdődött, majd debütált a Titkos Projekt. Nem sokkal később örömhír ért: nyertem egy parcellát a Lecsós Kertben, így hárman összefogtunk és elindult a Földi Paradicsom névre keresztelt parcellánk élete egy kiadós palántázással. Majd újabb palántázás következett izgalmas Mon Jardin magokkal és mint elsőgyerekes anyuka izgultam: vajon a két ablak közt, vagy az ablakon belül jobb a kis palántáknak. A régi családi fotók nézegetése meghozta gyümölcsét: a hónapban megszületett az első saját textilem, az Ősök. Mindemellett elmerengtem a női szerepekről, valamint rövid, de hatékony kampány során elértem, hogy a Castro Bisztróban legyen zabtej is a kávé mellé.

Textil az Ősökből: Janka és majdani veje, Jancsika

Minden palánta a napra tör

Április

Sok minden “első” történt ebben a hónapban: életem első profi fotózásán megtudtam, hogy a modellek élete távolról sem fenékig tejfel, majd ennek örömére részt vettem életem első futóversenyén. Elindult a Stipstop az enyém hírlevél, valamint a vizsgapara is: gőzerővel készült a vizsgamunkám az ötvös iskolába. Április 6-án megünnepeltem, hogy immár 10 éve készítek ékszereket, s újabb saját textilem született: ezúttal cikk-cakkokkal. A tavasz meghozta az első hajtást a kertünkben, majd a hónap végén illően megünnepeltük a 10. évfordulót.  Nyaralási ötletem is támadt ebben a hónapban: a párizsi design hetet szemeltem ki célpontnak.

Akkor és most

Május

Május első hosszú hétvégéjét egy csodaszép kirándulással töltöttem huszonötödmagammal a Bükkben, majd hazatérve egy kedves meglepetés fogadott az Esy-n. Leadtam a vizsgamunkám, s kiültettük a kertbe az addigra izmossá cseperedett paradicsom-palántákat. Nem sokkal ezután már meg is kóstolhattuk munkánk első gyümölcsét egy tál ropogós pakchoi (kínai kel) formájában. Debütált az Egy Csepp Figyelem Alapítvánnyal közös kollekciónk, és még a vizsgákra való tanulás sem tudott abban megakadályozni, hogy ne gerillakössük be a Deák teret.

Bekötöttük a Deák teret!

Napfényes kirándulás a Bükkben

A cukros-kollekció

Június

7 év kihagyás után filmes gépre fotóztam, majd – immár a digitális gépemmel – megörökítettem, ahogy a Moszkva téren (Széll Kálmán tér) kötjük be az oszlopokat. A kertben kidugta kis zöld fejét az első paradicsom, majd a tanulással töltött Pandarte Nyüzsi vásáron egy fontos találkozásra került sor. A hónap közepén hivatalosan is ötvös szakmunkás lettem, amit egy orfűi mini-osztálykirándulással ünnepeltünk meg. Előkerült eddig régi brossos életem legszebbike, valamint örömhír ért: elfogadták jelentkezésem a budapesti Design Hétre.

Ötvös szakmunkás vagyok!

Szerelmetes vintage brossomból készült lánc

Kirándulás Orfűre Lomo géppel

Július

Nem várt hullámokat vetett a gerillakötés: többek közt az index és az rtl klub is foglalkozott az eredetileg városszépítő magánakciónak szánt jelenséggel. A  Lecsósban burjánozni kezdtek a paradicsomok, míg a 40 fokos nyár a maga napi kétszeri locsolásával kis csapatunk összeszokását is érlelte.  A sikeren felbuzdulva a balkonomat is teleültettem paradicsommal, valamint új pipacsos ékszerek születtek. Időközben Facebook oldalam tábora 4000 fősre duzzadt, majd a pipacsok ezüst ékszeren is megjelentek. A hónap egy nem várt vendéget hozott: Winnie személyében életemben először lett egy saját gyakornokom.

Pipacs a faágon – ezüst ékszer

Augusztus

Egy tünci szandálos temetői látogatás alkalmával befejeztem a két éve húzódó “Négy évszak a temetőben” fotósorozatom, majd egy teliholdas éjszaka mindenki életébe konfliktust és kijózanító falhozcsapódást hozott a nyári egyetemen. Ezután ráragadtam Mosolykára, majd alig múlt el egy hónap a ‘soha többet iskolát’ fogadalmam óta, és pályáztam újra: ezúttal egy üzleti terv író tanfolyamra. A Lecsós Kertben paradicsomot szüreteltünk, ám a balkonparadicsom haldoklott így kivágásra ítéltem, ami két héttel később már virgoncan támadt fel poraiból. Több hónapos szervezkedés és kilenc blogger segítségével elkészült a Vadjutka Lookbook, majd a hónap utolsó napján kiderült: ajándék belépőt kaptam a párizsi Maison&Objet show-ra Barbara Viel-től.

A Földi Paradicsom parcella boldog szüretelői (kép: Székely Judit)

4 évszak a temetőben

Szeptember

A hónap a Felkelő szív nyaklánccal kezdődött, majd a kertben leszüreteltünk 1 – azaz egy – darab paprikát, mint éves paprikahozamunkat. Alexandra, az utazó blogger látogatott el a boltba, majd a Csipkedesign fantasztikus közreműködésével debütált az ékszerfa, mely vitathatatlanul kedvenc lett. Ezután egy nagyon pihentető és inspiráló hetet töltöttem Párizsban ( 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész), majd hazatérve elkezdődött a Kati-féle design alapjai workshop. A hónap vége a design heti készülődés jegyében telt.

Felkelő (növekvő) szív ezüst nyaklánc

Párizs, te csodás

Ékszerfa, ékszertárolás

Október

A hónap elején fantasztikus közös kollázskészítésre került sor a Design Hét keretében, majd debütáltak a párizsi alapanyagokból készült új szalagos ékszerek. Mindezzel párhuzamosan elkezdődött az angol nyelvű üzleti terv író kurzus, majd megkaptam életem második legfurább születésnapi ajándékát 1 liter denevérkaki formájában. A hónapot egy napfényes gyümölcsfaültetős akció zárta, s ezalatt megtudtam: miért is olyan jó a kaláka.

Design heti textilkollázs

Csábító francia alapanyagok

November

A hideg beálltával hivatalosan is vége lett az első kertész-szezonunknak és eltettük télire a kertet. Elkészült a második ékszertartóm, ami egy asztali fülbevalótartó lett, valamint a cuki Figurkák is megjelentek ékszer formájában. Miután Winnie küldetése lejárt, új gyakornokom lett Vandy személyében. Az év felfedezése a hónap közepén ért a mintás fabajszok nyaklánc formájában, melytől elmúlt a bajszokhoz fűződő ellentmondásos viszonyom.  A hónap vége felé kisebb breakdown tette nálam tiszteletét, amit felismerés követett: egyedül nem megy. Mindezt tanulságos séta követte, melynek során a Svábhegy szellemeit kergettük.

Fülbevalótartó és bajusz-nyaklánc

Vége az első évadnak a Lecsósban

December

A hónapot karácsonyi fotózkodással kezdtük régi modelljeimmel, és sok más embert is sikerült rávenni a maszkos fotózásra a hónap folyamán. Ezek után barátaimmal mogyorókból csináltunk kevéssé hagyományos karácsonyi girlandot. Ismét volt karácsonyi kollekció, melynek dupla fülbevalója nagyon népszerűnek bizonyult, és utolsó pillanatban elkészültek az új, ezüstözött elöl-hátul gombolós láncok. A hónapot sok-sok WAMP színesítette, valamint befejeztem egy újabb ezüst ékszert, ezúttal “Vonalak” témában. Karácsony előtt sikerült letennem egy régóta cipelt lelki puttonyt (azt hiszem), majd a karácsonyi lustulásban megtekintettük a 9.kerületi Mézeskalácsvárost. A szervezetem rám parancsolt, ezért nagyon sokat pihentem, majd az év utolsó napján az élet kikényszerített egy régóta halogatott változást: régi, karcos és foltos szemüvegemet újra és kontaktlencsére cseréltem.

Közös karácsonyi fotózkodás

Mogyorós girland és mézeskalács

Értékelés

Ez volt az első teljes év, hogy a magam ura (úrnője) voltam és összességében tetszett. Valóban sokkal stresszesebb és nehezebb, mint az alkalmazotti lét, de a mérleg másik oldalán a választás lehetőségének luxusa van. És ezt most élvezem.  Ahogy az életformám átalakult, úgy strukturálódtak át a kreatív energiáim is. Korábban valahogy úgy éreztem, hogy a kreatív agytekervényeimnek újfajta működésmódra van szüksége, ami egyelőre nehezen megy. Az év vége felé azonban azt éreztem: lassan-lassan kezd beindulni ez az újfajta gondolkodási mód. Ahogy a történelem során már oly sokan megállapították, azt én is felismertem: egyedül nem megy. Valamint: mindenki a saját kárán tanul a legjobban függetlenül attól, hogy okos vagy buta.

Magánéleti szinten a szembenézés, varázstalanítás éve volt ez fáradtságos, “kétkezi” munkával, gyakori visszaesésekkel. Igyekeztem leszokni a “Miért nem olyan a világ, mint amilyennek szeretném?” kérdés állandó ismételgetéséről, s noha nem állítom, hogy már mentes vagyok, de elindultam az elfogadás útján.

Éppen ezért érzem már pár hete: ez az év az elfogadás és elengedés éve lesz számomra, magán vonalon mindenképp, és már nagyon vágyom egy kis lelki békességre. Az elfogadás ugyanakkor egy kétélű dolog: a változások pont azért születnek meg, mert egy ponton valaki(k) nem fogadott / fogadtak el valamit.  Mint én korábban oly sok mindent.

Szakmai síkon sem jön rosszul az elfogadás / elengedés gyakorlása, mégis úgy érzem, hogy egyfajta növekedés előtt állok: hogy ez milyen típusú azt nem tudom. Úgy képzelem, hogy olyan lesz ez az év, mint a kis paradicsomoké: előbb gyökeret eresztenek, aztán jöhet a növekedés.

kép / pic: creativethursday